Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve
30 ■ DE. HÁM ANTAL. Ezekkel, akik Isten igazságosságát kétségbe vonták, a próféta szembe állítja az istenfélők gondolkozásmódját s feltünteti az áldást, mely az ő jutalmuk lesz. 16. v. Erre így szólnak az Urat félők, kiki az ő jele- barátjához :Az Űr figyelmez, és mindent hall; és emlékkönyv van írva előtte azokról, kik az Urat félik és az ő nevéről emlé- keznek. Erre így szólnak az Urat félők. A LXX. fordítása sze- rint : ravra v.aTŰ,áh]0av 01 cpoßovyevoi róv xvoiov ezeket mondák az Urat félők, amikről t. i. a 14. és 15. versben van szó. Ugyanígy fogja fel a szír, a Targum, Hitzig, Schegg. Ez azonban helytelen, mert ha a 14. és 15. versnek a tártál- mát tekintjük, mindjárt látjuk, hogy azokat az istenfélők nem mondhatták, s viszont azokat, akik úgy beszélnek, istenfélőknek nevezni nem lehet. A megelőző két versnek a 16-ikkal való oly összekapcsolása tehát, mintha az előb- biek a jámborok beszédének tartalmát képeznék, benső okból lehetetlen, hacsak valaki azt nem vélné, hogy amaz elítélni való szavakat mondó zsidókat Malakiás gúnyból nevezi istenfélőknek : íme, akik így, ily gonoszul beszélnek, magukat istenfélőknek állítják. Ámde még ez sem enged- hető meg, mert a 17. versből világos, hogy itt valóban a jókról van szó. Ennélfogva a 16. verssel a próféta a kisebb töredéket alkotó józan gondolkozásúak ecsetelésére megy át, hogy kitűnjék az az ellentét, mely az istentelenek és istenfélők jövő sorsa között fog nyilvánulni (Knab., Préssel). Erre, héb. זא, akkor, jelzi, hogy az istenfélők közbe- szólására az istentelenek beszéde adott okot. így szólnak. A magyar így a héber szövegben hiány- zik. Szólnak, beszélnek egymás között (v. ö. 14. v.). Mit ? nem olvassuk; azonban tekintve az ellentétet, melybe a próféta a kétféle gondolkozásmódot állítja, kiegészíthető olyképpen, hogy a jók szent borzalommal és félelemmel eltelve a gonoszok beszédein, egymást buzdították az isten- félelemre, megerősítették egymást a jámborságban, köl- csönösen ápolták hitüket és bizalmukat, hogy az Űr egy- kor érdemeik szerint fogja megítélni a jókat és a gonoszokat,
