Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

316

TÖTTÖSSY MIKLÓS.

várt Messiás, itt határozottan kiviláglik. Aki ezzel sem elégszik meg, abban már határozott rosszakarat van ; az ilyennek pedig semmi sem elég bizonyíték. A gyű- Ihletükben vak farizeusoknak sem volt elég! Hóbort- nak vették s köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust ; Ö azonban elrejtőzött és eltávozott a templomból (59. v.).

De a katasztrófa látnivaló, nem lehet már messze. Annál kevésbbé, mert Jézus feltartóztathatlanul halad a maga kilétének kinyilatkoztatásában. Nagysága pedig azok előtt, kikben ördögi féltékenység honol, a lélek- tan törvényeinek megfelelően, még gyűlöltebbé teszi őt. Jézus meggyógyít egy vakon született embert 1 egyszerű sárral, melyet az utca porából készített. Hát ez nyilván- való csoda ! A vak ismerősei, szomszédai szeműknek sem akartak hinni : ő-e az csakugyan, a vak, avagy nem 1 A meg- gyógyított azonban biztosítja őket, hogy : Én vagyok! És elmondja meggyógyulása rövid történetét. A farizeusok- hoz vezetik őt. Amint ezek szóba jönnek, az események logikai fejlődését oly páratlan ügyességgel elbeszélő János rögtön megjegyzi, hogy szombat vala, mikor Jézus a sarat csinálta. Ez a »bűne« szerepelni fog majd a későbbiekben, bűnpörében is elitéltetésekor, akárcsak az, hogy egy ízben, szintén szombaton, meggyógyított egy 38 év óta sínylődő s a jeruzsálemi vízmedence mellett fekvő beteget.1 2 A fari- zeusok kikérdezik az eléjük hozott embert, ki a maga együgyű egyszerűségével elmondja, hogyan történt az eset. Hamar meg voltak az ítélettel, hogy : »Nem Istentől való férfiú ez, ki nem őrzi meg a szombatot«; de a megokolással adósak maradtak azoknak, kik ezt tőlük kívánták. Elhivaták a vak szülőit is. Hátha nem is ő az ? De hiába ! A kínos helyzet- bői nem tudnak kikerülni. Semmi okos gondolat sem jut eszükbe. A való tények ellen hej, de nehéz is küzködni ! Még egyszer elhivatják a fiút s egyszeriben le akarják

1 9. fejezet.

2 Ján. 5. fejezet, lásd följebb.