Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE. 317 venni a napirendről az ügyet eme szavaikkal : »Adj hálát Istennek ! Tudjuk immár, hogy az az ember (Jézus) bű- nős« (24.). A nyilteszű, egyszerű lélek megjegyzése azonban : »Bűnös-e, nem tudom ; egyet tudok, hogy vak voltam és most látok« (25.) a további kérdezősködésre kényszeríti őket. A szegény vak kérdezősködésüket érdeklődésnek gondolja, hogy talán tanítványai akarnak lenni ? Ök azonban nagy méltatlankodva utasítják ezt vissza, mert ők Mózes tanít- ványai! Ez az ! Ezért küzdenek a farizeusok Jézus ellen, az ó-törvény kizárólagos és hivatalos magyarázói az isme- rétién újító ellen ! »Épen ez a furcsa, válaszolja a vak, hogy kilétét nem tudjátok ! Azt tudjuk, hogy a bűnösöket nem hallgatja meg az Isten. Solise volt hallható, hogy valaki vakon szülöttet meggyógyított volna. Ha nem Istentől volna, nem tehetne ilyet. (30—33.) A farizeusok nem bírtak már vele, kivetették őt. (34.) így bántak el már akkor is a gonoszak az igazsággal. Itt teljesedett már az Ígéret, hogy a tudatlanokat választja az Űr a világ bölcseinek a meg- szégyenítésére. Egyúttal olyan csoda is ez, mely a legkörmön- fontabb kritikát is kiállotta. Szigorúbbat semmiféle szak- tudós sem gyakorolhatott volna. Nincs tehát igaza Renan- nak, mikor azt meri mondani, hogy »csoda még soha sem történt oly közönség előtt, melyet meg kellene téríteni, — hitetlenek előtt . . . oly emberek előtt, kik azt képesek lettek volna megvizsgálni és megbírálni«.1 Ha Párisban történnék csoda szakértő tudósok előtt, — mondja ugyancsak Renan1 2 — vége volna minden kétkedésnek. De mindeddig ez nem történt. Azóta persze felhozhatjuk Lourdes-t •is és mégis biztosítjuk őt, hogy sokan akkor sem hinnének, mert hinni nem akar- nak, aminthogy a farizeusok sem hittek ez alkalommal sem. Jézus pedig, mikor tudomást szerzett az egész dologról, ünnepélyes vallomásra hívja fel a vakot ; a lelkét akarja 1 Bénán : Jézus élete. XLIII—IV. 1. Lásd Pollák Sándor dr. : Renan és az apostolok 5—6. oldalait. 2 Ugyanott.
