Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE. 315 nak ellene, hogy ők talán bűnös bálványimádók, azaz ószö- vetségi szólásmód szerint paráznaságból születtek 1 (41). Jézus azonban még tovább megy, amennyiben nyíltan a gonosz ivadékainak mondja őket (44). Önmagáról, meg — rettenetes önérzet — nem röstelli, nem fél az örök igéket mondani : »Ki fedd meg engem közületek a bűnről ? (46). íme a két szélsőség ! Azok a gonosz szellem ivadékai, ő meg maga az ártatlanság, a feddhetlen igazság ! Ne feledjük el, hogy János evangéliuma őrizte meg e néhány, de oly sokat- mondó igét ! . . . A megrökönyödött farizeusok e hallatlan szavak eile- nében már egészen tehetetlenek ; nem tudják, hogyan vág- janak vissza; csak azt hangoztatják hát, hogy Jézusnak ördöge vagyon. Azt akarták ezzel mondani, hogy nem tudja, mit beszél, — bolond. Még jobban megerősödnek e felfogá- sukban (52), mikor hallják az 'Ígéretet, hogy aki beszédjét megtartja, nem látja a halált mindörökké (51). Gyalázni kezdik őt.« Hogy mersz olyat mondani ; mikor Abrahám is meghalt, a próféták is meghaltak ? ! Kinek tolod föl magad í ! Talán azt hiszed, nagyobb vagy azoknál ?« (52—53). Jézus felelte pedig néhány előkészítő szó után : »Abrahám atyátok örömmel kívánta látni a neki rólam tett isteni Ígéret teljesedését, — látta és örvendezett rajta 2 (56). Ez vagyok én Abrahám szemében. »Még 50 éves sem vagy — jegyzik meg bosszúsan az írástudók a fönnebbi szavakra — és Abrahámot láttad ? — Jézus pedig isteni feleletet adott nekik ; az örök- létű Istennek mondja magát, mikor így szól: »Mielőtt Abrahám lett volna, én vagyok.« Vagyok, — nem : voltam, mert Isten nem ismer időt, multat és jövőt, csak szakadatlan jelent ! »Vagyok«, nem »voltam«, mert számára nincs kéz- det, csak öröklét . . . . E szavainál is többet Jézus nem mondhatott. Kijelentéseinek egyik legfölségesebbikét' hal- lőttük mostan. Jézus örökléte, meg hogy ő a várva- 1 2 1 Pölzl i. m. 251. és Balics : Jézus Krisztus Isteni Megváltónk élete. II. kiadás. 189. 3. jegyz. 2 Balics i. m. 200., .8. jegyz. 21*
