Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE.

313

vannak vádlóid, senki sem itél el téged ?« — kérdi Jézus ekkor az asszonytól. (10. v.) »En sem, menj, többé ne vétkezzél.« (11.) »Mi ez, Uram ? Tehát te melengeted a bűnt ? Dehogy is ; figyeld, mi következik : Menj és többé ne vétkezzél! Tehát az Űr Jézus is kárhoztatta a bűnt, de nem az embert«, jegyzi meg a történtek jellemzéséül helyesen sz. Ágoston.1

Másnap megint tanít Jézus 2 és a világ világosságának mondja magát. Az ünnepeket bezáró kivilágítás, mely a rab- binusok szerint bevilágította az egész várost,3 adta Jézus szájába ezt a hasonlatot. A farizeusok azonban rögtön belevág- nak Jézus szavaiba, hogy mit beszél ő a maga érdekében? Nincs annak értéke! Igazságuk volna, ha emberről volna szó. így azonban csak az igazság látszatával bírnak szavaik: »Test szerint Ítélnek. Én, már a viselkedésem, — meg Atyám, aki küldött, elég bizonyságot tesznek mellettem !« (18. v.) íme a hit természete! Jézus, az ő tekintélye, az isteni ige kell hogy legyenek hit indító okai, nem pedig emberi bizonyság. Azt, amit Jézus ma mondott, komolyan mondhatni anélkül, hogy ne lássék kirívó alacsony hiúságnak és nevetségesség- nek, már ez a bizonyságok bizonysága. Pedig komolyan vették ! Az írástudók bizony nagyon törték a fejüket e szavak hallatára. Látták, hogy Jézus törhetetlenül halad a maga útján, s mégsem merték elfogni. Nem bántják őt, mert még nem jött meg az ő órája ; így okolja meg e jelenséget János.4 Folytatódik tehát Jézus életének és tanításainak története.

De elfogatásának gondolata foglalkoztatja most már Jézust is, a farizeusokat is. Ez alkalommal is ezzel a gon- dolattal kapcsolatban ismétli meg Jézus az ünnepek elején 5 már elmondott szavait : »Ahová én megyek, oda nem követ- hettek engem« (8, 21. v.) 6 mert : »Ti alulról valók vagytok, én felülről való vagyok. Ti e világból valók vagytok, én nem

1 32 tractatus, Pölzl i. m. 235.

2 8, 12.

8 Bougaud i. m. 393.

4 8, 20.

5 Lásd 7, 14.

8 Lásd 7, 34.

Hittudományi Folyóirat. 1906.

21