Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

310

TÖTTÖSSY MIKLÓS.

mert a judeai, a jeruzsálemi főemberek még elkeseredettebb ellenségei lettek, mikor e nyilatkozatairól értesültek. Nincs más mód, gondolják, el kell tenni láb alól. Meg akarják őt ölni. (71. v.)

És övéi, a rokonsága, mennyire haladt a Messiás, az Isten fia megismerésében ? János úgy mondja, hogy ők sem ismerték egészen. (5. v.) Hogy fogalmuk sem lett volna arról, hogy kicsoda Ö, ezt lehetetlen elgondolnunk l1 Persze az bán- tóttá őket, hogy nem mutatja ki, »mi vagyon benne«. Biztat- ták tehát : »nyilatkoztasd ki magad a világnak«. (4. v.) Oh dőrék ! Hisz megrémültek volna rettenetes nagyságán, ha megmutatja magát. Jézus tudta mit csinál, mért nem jár el így ! Annak meg kell még érnie ! A nagy unokájukra hiú, hata- lomra vágyó és a zsidók üldözésétől rettegő rokonok meg az Isten-Jézus viszonyának mily hű, mily igazi elhitető jellem- zését adják e rövid sorok. (7, 3 -8. v.) Valóban csak így lebe- tett az, így kellett annak lennie !

Az októberi sátoros ünnepekre összesereglett zsidók pedig erősen tárgyaltak Jézusról. Elmondják : Nálunk ezt tette, minálunk meg ezeket mondotta ... És megoszlik róla a közvélemény. A legtöbbje — vezérei, a farizeusok gondos- kodtak róla — hevesen beszélt ellene ; barátai pedig nem mertek nyíltan szót emelni mellette, »a zsidóktól való féle- lem miatt . . .« (130. v.)

Érdekes megjegyzés ! Sokat lehet olvasni belőle. Erős világot vet az avangéliumi történet folyására, főleg befejező tragédiájára. Ki kezd alakulni az elvadított nép, az utca szerepe . . . Kiváló megfigyelő volt az a szent János. Nemcsak nézte, hanem látta is a szeme előtt lejátszódó eseményeket és azoknak rugóit. Valóban mesteri módon tükrözi vissza azon élettörténetet, melynek megírására három elődje után vállalkozott és oly új oldalról, oly élénk színekkel ecsetelt! . . .

Az általánosságban Jézus ellen hangolt ünneplő zsi- dóság körében váratlanul megjelen a valahol messze Gene- záreth mellett vélt mester.2 Egyenesen a templomba megy

1 Pölzl : I. m. 200.

2 7, 14.