Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE.

311

és ott természetesen tanít. Hogy mit magyarázott, arról szó sem esik az evangélumban. De úgy tanít, hogy csodálkoztak az Ö tudományán : »Miképen tudja Ö az Írásokat, holott sohasem tanulta ?« (15. v.) Miképen ? Jézus felhasználja

meg jegyzésűket és megmagyarázza nekik, hogy ö nem szorult tanulásra, hogy az ö tanítása Attól való, »ki Öt kül- dötte«, az Istentől. (16. v.) Tanításának nemesítő ereje (17. v.) és az Ö tisztán Isten dicsőségét célzó munkássága (18. v.) bizonyítanak a tanítás isteni eredete mellett.1 És mégis meg akarták őt ölni. (29. v.) A másfél éve tett csoda a szálka ellenei szemében : hogy szombatnapon meggyógyított egy vakot ! . . .1 »A törvénysértés fáj ? — veti szemükre Jézus. — Hiszen Mózes is megköveteli a nyolcadnapi körülmetéltetést szombatnapon is, tőlem meg zokon veszitek, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton ?« (21—23. v.) —Miért is agyarkodnak ellene ? A törvény betűje miatt, míg Ö a szel- lerne mellett karkoskodik . . .1 2

Nyílt és bátor beszédje s a farizeusok tétovázása fel- tűnik a népnek. Talán mégis megbizonyosodtak, hogy Ö a Krisztus, e szavak járnak szájról-szájra ! Nyilatkoznak ugyan ellene is, a közhangulat mégis az : hogy »sokan hivének őbenne«. A nép ez állásfoglalása sokat jelent az Ür Jézus történetének folyásában : határozott fellépése ösztönözte a farizeusokat. El akarják fogatni. Jézus azonban biztosítja az érte küldött szolgákat, hogy neki bizony nem árthatnak, csak akkor, ha majd ö megengedi ; mert oda, hová ö készül, nem mehetnek utána. (36. v.) Utóbbi szavai sejtelmesen hang- zottak, még tanítványai sem értették meg azokat. Ezt is jó megjegyezni, mert világot vetnek az apostolok hitének és Jézus ismeretének a természetére és fejlődésére.

Jézus pedig ment a maga útján, hirdette magát. A nagy ünnepség utolsó napján történt. A törvény szokása szerint egy pap az ujjongó népsokaság között a Silóé forrásából merített vízzel megtöltött arany edényt vitt a templomba,

1 PÖlzl : I. m. 207. és 208.

2 24. v.