Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege
SZ. JÁNOS EVANGÉLIUMÁNAK JELLEGE. 309 ugyan, de az evangélista a maga nevében több versben magya- rázza az igazi jelentményöket. Hasonlítsuk most össze a két esetet ! Jézus ez alkalommal nemcsak nem hallgat, hanem határozottan megerősíti a farizeusok felfogását, hogy helyes a szószerinti magyarázat, mikor így szól i »Bizony, bizony mondom nektek, az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital.1 Testről és vérről, ételről és italról van szó ; ugyan hogyan lehet itt kételkedni ? Lehetett volna-e még világosabban beszélni arról a titokról, melyet mi Oltári- szentségnek nevezünk ? Valóban ! Egy a jövőben megadandó ételnek s italnak, az utolsó vacsorakor tényleg megalapított Oltáriszentségnek Ígéretét képezik e szavak. Hisz oly konkrét szavak ezek : kenyér, test, bor és vér ! íme Jézus maga mondja, hogy teste valóságos étel, vére valóságos ital, hogy számunkra adja. Meg is teheti. Elhiszem tehát. Punktum ! így cselekedni bizonyára észszerű, logikus eljárás. Az Isten mindenhatósága ellenében csak nem akadékoskodnak érzé- keim 1 ! Mily örömmel olvashatták ezeket a szavakat a kilencvenes évek keresztényei ! Látták, hogy valóban nem hiú képzelődés, mikor ők oly gyakran élnek e kenyérrel és borral, hogy az Űr teste s vére az ! De tud az evangélium már szentséggy aláz ókról is. Mindjárt Jézus szavaira három tanít- vány hagyta el őt e »kemény beszédjéért«.2 Ma is hány ezernek hite szenved hajótörést (1pen e nagy kincsünk miatt ! Mi tehát annál inkább becsüljük meg, mennél nagyobb az ára. Ne az árulókat kövessük, hanem valljuk a tizenkettő példájára sz. Péterrel: »Uram, ugyan kihez mennénk \ Az élet igéi Nálad vannak. Mi hittük és megismertük, hogy Te vagy Krisztus, az Isten Fia.« (6770 ־. v.) Jézus ezen beszédjé- nek a közlésével röpköd János, a sas, a legmagasabban. Már az ég kapuját csapkodják szárnyai. Az evangélium, mely nekünk ezt a beszédet megőrizte, valóban örökéletű. Mily szegények volnánk nélküle ! . . . Jézus e beszédje után ismét Galileába tér vissza,3■ 1 6, 56. 2 6, 62—67. versek. 3 7. fejezet.
