Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Töttössy Miklós: Sz. János evangéliumának jellege

két mi már talán megoldottunk. Nekünk is vannak, melyeket majd a jövő, ha az sem, majd az örök boldogság fog meg- fejteni. Akkor megtudunk majd mindent. A hithez, azt mondja Jézus,kegyelem kell (44. v.),melyet különben mindenki megkap (45. v.), csak azután kövesse ! Mindent tisztán látnunk nem lehet (46. v.) legyünk megelégedve az ő tanuságá- val. (74. v.) Eszünk és értelmünk megelégedhetik a törté- nelmi, tehát a megismerésünk körébe eső Jézus garanciájá- val. Meggyőződhetünk róla, hogy hitelt érdemel oly szavai- ban is, melyeket különben nem ellenőrizhetünk. Ez a hit lényege és követelménye. Jézus is ezt hangoztatja, kettős ámennel köti a lelkünkre : Aki hisz énbennem, örök élete vagyon ! (47. v.)

Majd még különösebb kijelentésekre nyitja Jézus ezután száját. Én vagyok az élő kenyér,1 szól ismét Jézus ; de más jelentményben veszi, mint azelőtt.1 2 Maga mondja meg nekünk : hogyan, mikor így szól : »A kenyér, melyet én adok majd, az én testem a világ életéért.« Ez leplezetlen és nyílt beszéd ; teljesen világos ! Eddig tanítását mondotta tápláléknak, itten testét nevezi kenyérnek.3 A kifejezésekkel dobálódzni nem lehet ; Jézus szavait, oly egyszerű és konkrét, oly könnyen érthető szavait csűrni-csavarni bizonyára nem egyenes, elfogulatlan eljárás. Képnek mondani képtelenség ! Jézus hallgatói is szószerint vették, bizonyítja az is, hogy megbotránkoztak rajtok szörnyű módon. Nem tudták fel- fogni : »Miként adhatja ez nekünk testét eledelül ?« (53. v.)

Mikor Jézus az imént4 azt mondotta, a templomból kiűzött zsidóknak jelül : »Rontsátok le a templomot s harmad- napra felépítem 5 azt ; a zsidók a szavait helytelenül szószerint a templomra értették. Jézus felvilágosító szavairól nem tudunk

308 TÖTTÖSSY MIKLÓS.

1 48. lásd a 35 v. is.

2 Indicat se novaquadam ratione fore panem vitae. Knaben- bauer i. m. 231.

8 A frazeológia változásáról nagyon kimerítően és mély kritikával értekezik Pölzl i. m. 177. 189.

■1 Ján. 2, 13—25.

5 2, 19.