Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból

238

DR. KMOSKÓ MIHÁLY.

mely e nagy sz. nevét viseli homlokán, ugyancsak kétes eredetű holmi és csakis latin, szyr, arab szövegekben maradt ránk. Ezen iratok a következők :

1. Regulae et praecepta S. Antonii. E mű latin és arab fordításban van meg. A latin szöveget első ízben a Holstenius által kezdeményezett és 1661-ben befejezett Codex Regularum monasticarum et canonicarum, . . . collectus a S. Benedicto Anianense abbate c. gyűjteményben látott napvilágot. A Regulák arab szövegét Abrahám Ecchellensis adta ki már előbb 1646-ban. Mind a két szöveg párhuzamosan egy- más mellé nyomtatva megvan Migne-nél P. Gr. XL. col. 1065—1074. Tanúbizonyságok hiányában e szöveg eredeté- ről határozott véleményt adni lehetetlen. Az arab szöveg minden valószínűség szerint szyrből van fordítva és közvetlen fordításnak alig tekinthető.

2. Arab szövegből ered a Migne-nél P. Gr. XL. col. 1079—1084. Admonitiones et documenta varia címen talál- ható gyűjtemény, mely összefüggés nélkül egymás mellé toldozott mondásokat tartalmaz. Hitelessége épp oly kétsé- ges, mint az előbbié.

3. Sermones viginti ad filios suos monachos (Migne P. Gr. XL. col. 963—978.) hasonlóképpen Abrahám Ecchel־ lensis kiadásában és latin fordításában kerültek napfényre. Mind a húsz beszéd a különböző monasztikus erényeket ajánlja és valamennyit lakonikus rövidségük jellemzi.

4. Sermo de vanitate mundi et de resurrectio mortuorum (Migne P. Gr. XL. col. 961—964.) csak latin szövegezésben maradt meg, melyet elsőizben Gerardus Vossius függelék- képpen adott ki Aldus Manutius kéziratából 1604-ben Gre- gorius Thaumaturgus műveinek kiadásában.1

5. Görög nyelven Antonius irataiból csak egy levél maradt meg, melyet a felírás szerint Theodoroshoz intézett (Migne P. Gr. XL. col. 1065.). E levélnek legfeljebb történeti

1 S. Gregorii episcopi Neocaesariensis, cognomento Thamaturgi opera omnia, quotquot in insignioribus, praecipue Romanis Bibliothecis reperiri potuerunt, Moguntiae. 1604. 128. 1.