Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Dr. Kmoskó Mihály: Adalékok az eredeti bűn dogmatörténetéhez zsidó és keresztény forrásokból

ADALÉKOK AZ EKEDET! BŰK DOGMATÖRTÉNETÉHEZ.

239

értéke lehet, azért e helyen szükségtelennek látjuk bővebb tárgyalását.

6. Sz. Antal nevét viselő iratok között a legfontosab- bak a Sarasius és Ábrahám Ecchellensis által kiadott levelek. Nem azért, mintha e levelek minden kétséget kizárólag ő tőle vennék eredetüket, hanem annál az oknál fogva, mert e levelek szent Antal tanítványainak körében keletkeztek és mert azokban a régi egyptomi szerzetesek hamisítatlan mysztikájának alapgondolatait ismerjük meg. Sz. Hiero- nymus De viris illustribus c. műve 88. fejezetében ezt mondja sz. Antalról : Antonius monachus, cuius vitam Athanasius Alexandrinae urbis episcopus insigni volumine prosecutus est, misit aegyptiace ad diversa monasteria apostoliéi sensus sermonisque epistolas septem, quae in graeciam linquam trans- latae sunt, quarum praecipua est ad Arsenoitas.1 etc. Szent Hieronymus eszerint már tudott bizonyos levelekről, melyek Antonios neve alatt forogtak közkézen. Tényleg Migne-nél akad egy hét levélből álló gyűjtemény, melyre sz. Hiero- nymus leirása teljesen ráillik. Már 1515-ben adott ki Sympho- rianus hét, Antonius nevét viselő levelet, melyeket görögből latinra fordított. A görög szöveg időközben elkallódott, úgy hogy Migne kiadásában is (P. Gr. XL. col. 977—999.) csak a Sarasius féle fordítás Gallandinál megjelent szövege lenyo- matát találjuk.1 2 E gyűjteményben a második levél címe ad Arsenoitas,3 ami teljesen megfelel Hieronymus leírásának. Belső jelekből Ítélve az említett hét levél csakugyan a IV. szá- zad dogmatikus bonyodalmait tükrözteti vissza ; a szerző megemlékezik Arms tévtanairól, aki externas voces protulit de unigenito, non habenti principium constituens.4 Mindezek a jelek csakugyan arra vallanak, hogy a levelek szerzője Antonius, aki szövegüket alkalmasint kopt nyelven diktálta és a különböző szerzetesi gyülekezetek között szétkiildötte.

1 Migne P. L. XXIII. col. 693.

2 Gallandi Bibi, veterum Patrum. IV., 660.

3 Migne P. Gr. XL. col. 981.

4 Ep. VII. f. (Migne P. Gr. XL. col. 1000.)