Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

142

NITSCH ÁRPÁD JÁNOS.

csodás gyorsasággal veti papírra a lelkében élő tájt, szép színekben, gyönyörű alakban . . . Virányok, illatozó nővé- nyék, regényes, buja vidék. Körül a tiszta égbolt, — kis házikó áll középen, vad borostyán fut végig fehér falain, a tetőn gerlepár búg. A házikó előtt kicsi tó, partjain nefelejcs s náderdő, a habokon hattyúk úsznak, hiú kacér- sággal gyönyörködve karcsú nyakuk szépségében, melyet a víztükör sima felülete még szebben, még karcsúbban tükröztet vissza. Az egész képen elragadó, andalító derű, boldogság , csend honol, aki látja e képet, lelke meg- könnyebbül, az azon honoló béke leikébe hat, a bensejében dúló vihar lecsöndesül, — mintha a kívül zugó elemek is lecsillapultak volna, mintha az ég felhői oszladozni kezde- nének, s a szakadozó felhőfátylon keresztül a kék égboltozat tűnnék föl . . . ? S a művész képét a vonaglóknak, a haldok- lóknak mutogatja, azok a kép láttára mélyen sóhajtanak, ajkukon elhal a szitok s imát rebeg a kékülő ajak . . .

Ki e művész? Hol hányatik hajója, él-e még ő maga? —- Régen jegyeztem ki valahonnan e képet, nem tudom, ki írta, miért írta, — nekem nagyon tetszett. Isten országát akarom ebből levezetni.

Jézus föltámadt, majd visszatért mennyei Atyjához, hogy annak jobbján ülve, kormányozza a megváltott emberi- séget. Birodalmat alapított magának e földön, mely kicsi volt, mint a mustármag, de mely nagyságra volt hivatva, melyben életerő lakozott, s terebélyes fává kellett nőnie, melynek terebélyes ágain az ég madarai pihennek meg, melynek árnyéka elborítsa a föld kerekségét. Ezért jött Jézus, ezt a nagy művet kellett véghezvinnie, ezért kellett a kereszten meghalnia. Termékeny talajra estek a vér- csöppek? .. .

Tanai miatt ölték meg Jézust. Szokatlanok, újak voltak azok, de amellett olyanok, melyek homlokegyenest ellen- keztek az emberiség akkor volt fölfogásával, azok elfogadása az eddigi pogány bölcseletnek megdöntését jelentette. Az ember kéjeleg, azt keresi, mi érzékeit csiklandozza, mi gyönyörködteti, mi szivének jól esik ; Jézus önmegtagadást,