Hittudományi Folyóirat 17. (1906)
Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében
önsanyargatást, szüzességet követel. Az arisztokrata kényúr dölyfös, hiú, zsarnok ; Jézus alázatosságot, szerénységet, szelidséget tanít. A bölcsész aranybetüvel írja zászlajára : Ember, ész, létjog ! s e zászló alatt egész serege a tanít- ványoknak foglal helyet ; Jézus szelíd hangon szól : Isten ; Ö az út, igazság, élet ! s tanait kicsi csoport, 12 halász öleli föl. A római vérszomjas sasok harc után vágynak, a kardok csörögve hullnak ki tokjukból ; Jézus égre tekint s békét kér. így végig. Szokatlanok, újak tanai, a természet rendjét fel- forgatók. Ezt mondják hóhérai, midőn kezeit, lábait átütik vasszögekkel, ezt mondja mindenki, ki a 12 halász tanát hallja. S mégis ! A vihar tomboló zúgása gyönyörködtet némelyeket, hallgatják e tanokat, melyek ádáz harcra keltek a létező, de alapjában megromlott, gonosz renddel, fel- fogással. Mihamar szaporodik a Mester tanítványainak tábora, eddig szerényen lengő, senki által észre nem vett zászlaja alá mind tömegesebben gyűlnek az emberek, a kéjek és gyönyörök tengeréből a halál és kínok tengerébe kíván- koznak. Amindenséget megremegteti egy végigvonuló kiáltás, jelszó, mely egy szóba foglalható össze, s ez : Jézus ! Csap- kodják a hullámok a hajót, a habok ostromolják falait, új harc, elkeseredett harc indul meg, melyben mindkét hadakozó fél szilárdan akarja megállni helyét, mindkét fél valamennyi erejét fölhasználja, mert ez a lét és nemlét, az élet és halál, az igazság és gonoszság harca. Mily egye- netlen harc, — melyik fél győz ? Elsülyesztik-e a falánk habok a hajót, tengerbe fúl-e a művész ? Gyönge a hajó, s ellene az elemek, mint vad orkánok küzdenek, egy csa- pás, és . . . Nem úgy lett. Jézus tábora még kicsi, az ellené hatal- más, tanainak minden fulánkját sorban fölhasználja. S e kicsi tábornak mennyi tagja vérzik el a pogány barbarizmus fejszecsapásai alatt ! Mennyi nemes kebel, mennyi szűzvirág hull az élet tavaszán törzséről irgalmatlanúl letörve a piszkos sárba. S azt hinnéd, hogy mihamar vége lesz mindennek, elpusztul a kicsi tábor, s törültetik a Mester neve, zászlaja sárba tiporva. Nem ! A Mesterért s tanaiért vértanúságot A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN', ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 143
