Hittudományi Folyóirat 17. (1906)

Nitsch Árpád János: A Megváltó az Ószövetségben és megjelenésében

wjpyp8pp^»w׳g»y‘

édes lege elragadja a keblet, a másiké búsító, leverő, szomorú. Időzzünk hát kissé e tiszta, fölemelő, nagyszerű képnél.

Jákob, az ősz pátriárka haldoklik. Ott fekszik ágyán, teste gyönge, a végsőt járja ; de szeme, melyben lelke tükrö- ződik vissza, szeme ragyog, hiszen Istenét látja, ki őt várja, ki őt keblére akarja ölelni. Körülte családja, tizenkét fia, az unokák, a dédunokák. Mindnyájan áhítattal tekintenek az agg, haldokló családfőre, áldást, bő áldást várnak. És ő megnyitja ajakát, karjai még elég erősek, hogy áldólag emel- kedjenek föl a körülte térdelők fölé.

»Juda ! téged dicsérni fognak atyádfiai ... és meghajol- nah előtted atyádfiai ... El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától és a vezér az ő ágyékából, mígnem eljő, aki elküldetik, s ő leszen az, kire a nemzetek várakoznak.« (Gén. 49, 8—10.)

Két fődolgot foglal Jákob szavaiba, melyek mint hatá- rozott tények állnak a haldokló pátriárka előtt, s unokái előtt, mint vigasztaló, reménytkeltő jóslatok, bizalmat keltve, s lelkesítve a zsidó népet, mert »jönni fog . . .«Az egyik főmozzanat e jövendölésben a Megváltó eljöveteléről tett ígéret; a másik főmozzanat az időt jelöli meg, melyben e nagyfontosságú Ígéret teljesedni fog. Oly világosak itt a szavak, oly határozott az Ígéret, hogy nem is kellene azt bővebben fejtegetni. De mint mindent, úgy ezt is elferdítik a hit ellenei, azért nehány szót erről is.

»El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, míg . . .« E szavak legtöbb értelemben ferdíttetnek el különösen a zsidó rabbinusok által, kiindulva a héber דוסי־אט טבש szavak- tói. A héber טבש a kormánypálcát jelenti, tehát magát a kormányt, hatalmat, mint azt sz. Jeromos helyesen fordítja és vele a legtöbb sz. írás magyarázó. De nem úgy a zsidók. Ök e szó alatt a csapásokat, bajokat, veszélyeket értik, melyek környékezni fogják a zsidónépet, s melyek tartani fognak mindaddig, mig a Megváltó el nem jön. Nevet- séges értelmezés, bátran mondhatjuk rosszakaratéi elferdítés. Mert hol van nyoma a szent írásban annak, hogy a טבש ily értelemben veendő ? Sehol; de igenis veendő »hatalom«- Hittudományi Folyóirat. 1906. 7

A MEGVÁLTÓ AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS MEGJELENÉSÉBEN. 97