Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Hölszky Károly: Monda és sugalmazás

5

határozatlanság észlelhető. Egyet azonban már a fentiek alapján is határozottan megállapíthatunk; — azt, hogy amely népköltési termékben a vallási felfogás monotheista, azt mythosnak nem nevezhetjük. Az egy Istennek nincs története; nemcsak emberek, de még emberfeletti lények (angyalok, ördögök) történetében sem lehet ő olyan szereplő, akivel valami történik (mint pl. magával Jupiterrel is, ha valami turpisságon kapja hitvese), hanem csak rendelkező, ítélő, elvégző. Más szóval meghatározásunk szerint a mythos mindig polytheista, a monotheista felfogás ki van zárva belőle. Ha tehát a mythosból a sokistenséget kiküszöböljük, ezáltal már más műfajjá, t. i. mondává alakítottuk. Ebből már világos, hogy bibliai mythosokról tulajdonképen szó sem eshetik, annyira jellemző e könyvekben a monotheismus. Akik pedig bibliai mythosokról beszélnek, legtöbbnyire csak mythosból való eredetre, a mythosnak a monotheismus szel- lemében történt átdolgozására, tehát mythosokból alakított mondákra gondolnak.

Ezeket előrebocsátva, vizsgálódásunk tárgyára tér- hetünk.

I.

Kérdés: miként kelljen ítélnünk a Genesis őstörténeti részéről (Gen. 1—11, 9.), fökép annak történeti értékéről, ha sugalmazott voltától legalább egyelőre eltekintünk?

Bár ez az egész vizsgálat alá veendő könyvrész tör- téneti jelleggel bir, lényege mégsem a történet; nem ezért van írva, hanem azokért a fontos hitigazságokórt, melyek- nek az egyes történetek csak keretét képezik. Itt a dog- matika a lényeg, a történet csak háttér, élénkítő színezés, elvont igazságok szemlélhető, fogható előadása, következés- kép legalább ebből a szempontból lényegtelen valami. Hadd igazolja ezt a tartalom részletesebb szemügyre vétele.

1. A világ teremtésének leírása (Gen. 1—2, 3. és 2,4—7. 18—25.) tanítja, hogy az Isten egy, örök, mindenható, vég- telenül bölcs és jó; minden, ami kívüle van, csak teremt- mény; a teremtmények között (legalább a látható mindenMONDA ÉS SUGALMAZÁS.