Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Hölszky Károly: Monda és sugalmazás

6

HÖLSZKY KÁROLY.

sógben) legelőkelőbb az ember, ki ezért Isten szolgája ugyan, de nem a természeté is, mely inkább maga szolgál neki hajlékkal, élelemmel és sokféle gyönyörűséggel.

2. A paradicsomi állapot festése (2, 8—17, 19—20.) tanítja, hogy az Alkotó kezéből kikerült ember jó és ezért boldog is volt, mai földi nyomorúsága tehát eredetileg nem volt benn feltétlenül Isten tervében, hanem csak később Isten terve ellen következett be.

3. A bűnbeesés és következményeinek. előadásában (Gén. 3.) Isten igazságosságát és irgalmát, továbbá ugyanebben, nem- különben

4. Káin és Ábel történetében (Gén. 4, 1—16.),

5. Káin ivadékaiban (Gén. 4, 17—25.), valamint

6. Seth maradékaiban (Gén. 5.) az istenfélés ajánlását látjuk az istenesség és istentelenség ellentéteiben.

7. A vízözön története (Gén. 6—9, 19.) Isten igazságos- ságát és irgalmát megrendítő nyomatókkal ismétli.

8. Noé fiainak története (9. 20—29.) újabb romlás kézdetót,

9. a néprajzi tábla (10.) és

10. a népek oszlásának leírása (11, 1—9.) a népek testvériségét tanítja.

Ezenkívül még a 3—10. alattiak a megváltás vágyát keltik fel s tartják ébren, a 8—10. alattiak egy nép kiválasz- tásának isteni tervét indokolják.

Ez a lényeget alkotó, de amellett elég száraz hit- erkölcsi tartalom mennyire megelevenedik a bibliai előadás történeti keretében! Ennek a dogmatikai tartalomnak isme- rétét részben talán az emberiség történeti (nem kinyilat- koztatott) őshagyományaiból is származtathatnod, egészben és biztosan az őskinyilatkoztatás forrására kell visszavezet- nünk. Ezt a tételt, mint kitűzött célunkon kívül esőt egyszerűen konstatáljuk az őskinyilatkoztatás tagadásával szemben. Most pedig hozzáfoghatunk a történeti keretek vizsgálatához.

Ha — mint előrebocsátottuk — a sugalmazástól eltekin- tünk, lehetetlen a felsorolt elbeszéléseken a mondaszerűség