Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Hölszky Károly: Monda és sugalmazás

4

HÖLSZKY KÁROLY.

Ha nem is vagyunk hajlandók elfogadni, hogy a biblia ezen őstörténete tiszta mythos, melynek megfejtését Hugo Wincklerrel a természet évszakaiban, a nap, hold és csilla- gos ég jelenségeiben találnák, mégis meginog bennünk a Genesis első tíz fejezetének (11. f. 9. v-ig) hagyományos történeti felfogása s feltámad a kérdés: nincs-e ez az őstörténet mondái elemekkel gazdagítva ? S ha igen, nrikép egyeztethető össze ez a tény a sugalmazás dogmájával? E probléma vizsgálata célja a jelen tanulmánynak.

Értekezésünk folyamán ismételten kell majd a mythos és monda megjelöléseit használnunk. Szükséges tehát e kettő különbségét megállapítanunk, illetve mindkettőnek fogai- mát meghatároznunk úgy, amint e vizsgálódásban használni akarjuk. Egyik is, másik is a népköltészet terméke, melynek eredete mindig bizonyos — majd történeti, majd természeti — valóságban található fel, felékesítése pedig a népkép- zeletből származik. Bár hajlandó vagyok a monda nevén a népköltésnek főkép történeti eredetű műfaját érteni, a mythos nevével pedig kivált a természet jelenségeinek sajá- tos felfogásából származót jelölni, a főkülönbséget mégsem ebben találom, hanem inkább a történés színhelyében és a szereplőle természetében. A monda a földön játszódik, szereplői emberek, és ha természetfeletti lények is elegyednek közé- jük, a főcselekmény mégis az emberek sorsa és története marad. Példa a trójai monda, vagy a római nép eredetének mondája. A mythos kiváló színtere a föld felett van, az égben, az Olympusokon, szereplői emberfeletti lények (iste- nek, félistenek, kyklopsok, szörnyek), ha halandó ember is szerepel közöttük, az rendesen az istenek játékszere, melyért versengenek, felemelik vagy lesújtják. Példa az egész görög- római mythologia (Herakles-mythos stb.). Ámde minthogy a fenti értelemben vett mondából is fejlődhetik mythos, világos, hogy e fejlődés bizonyos fokán az imént mondottak alapján nehéz lesz a megkülönböztetés. Innét van, hogy bár a poétika a szóban forgó két műfajt határozottan meg- különbözteti egymástól, mégis a népköltés egynémely tér- mékének minősítésénél a két név használatában bizonyos