Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Baranyay József: Buddha, a bölcselő - Krisztus, a megváltó

62

DR. BARANYA V JÓZSEF

történtek: »Földöntúli fény ragyogja körül a helyet, meg- rendülnek a világok; a vakok látnak, a bénák járnak, a süketek hallanak. Mikor megszületett, a kigyóistenek adtak neki tisztuló fürdőt. A gyermek hangosan hirdeti istensó- gét és a közeledő megváltást«.1 Egy bölcs a devak közöl a Tusita-ógből lejön, hogy megtudja az öröm okát. Neve Asita. Elmegy a Sakjakhoz, akik megmutatják neki a gyér- meket. Ölébe veszi Asita és azt mondja: »Nincs ehhez hasonló, ez a legjobb ember.« Elgondolkodik saját sorsáról, könnyekbe tör ki és a kérdezösködőknek azt feleli: »Legye- tek nyugodtak!«

»A világosság magaslatára emelkedni látom e gyermeket,

És az örök törvény kerekét a legtisztább lény látásába elmerülten Irgalmasszivű lesz sokak jóléte iránt, [forgani;

Es messze elterjedni látom az ő üdvösségének örömhírét.

De oh ! Nemsokára vége lesz életemnek,

Az ö (Buddha) élete közepén közeledik hozzám a halál;

Nem szabad hallanom, mit fog ö, kihez nincs hasonló, tanítani,

Azért merülök el szomorúságba, fájdalomba és szenvedésbe !« 1 2

Történt pedig mindez körülbelül 560-ban Krisztus születése előtt.

b) Krisztus születése.

Krisztus születéséről a Szentírás szól szépen, magasz- tosan. Az ószövetség könyvei a remény epedő vágyával, az új szövetségé a valóság édes gyönyörével beszélnek róla.

Az ószövetségi Szentírás bizonysága szerint már a paradicsomból hozta magával az emberiség az Ö megigé- rését, mint vigasztaló örökséget. (I. Mózes 3, 15.)

Az óvilágnak szentjei: pátriárkái és prófétái erről a Krisztusról, ennek jövendő nagyságáról álmodnak, látnak látományokat: »Az ő nemzedékét ki fogja elbeszélni?« (Izaias 53, 8). — Nagysága leírhatatlan!

Krisztus emberségét tekintve Dávid királyi családjá1 Falke: i. m. I. B. 46. 1.

2 Dr. Hardy: i. m. 27. 1. szó szerint magyarítva.