Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Huszár Elemér: Az Oltári szentség az egyházi jogban
628 DK. HUSZÁR ELEMÉR. 21. can.)1 és a halálos ágyon (a 325-iki niceai zsinatnak az izidori gyűjt, szerint 12. a dénesi szerint 13. can.)2 nak) tulajdonított canon tanúsága szerint az első keresztények mindennap áldoztak. Ezt a szokást sz. Ágoston se nem dicséri, se nem hibáztatja, s például Zacheust hozza fel, ki örömmel fogadta Krisztust házába és a centuriót, ki azt mondja : Uram, nem vagyok méltó, hogy bejöjj az én hajlékomba ; mindkettő, bár különböző módon, tisztelte Krisztust, s mindkettő irgalmat nyert. (54. lev.) Sz. Ambrus ugyan azt mondja : accipe quotidie ut quotidie tibi prosit, de hozzáteszi : sic vive ut quotidie merearis accipere. (A szentségek- ről V. k. 4. fej.) Mivel pedig ennek a legtöbb embernél sok akadálya van, azért Aquinói Tamás sem ajánlja a mindennapi szent áldó- zást, hanem valahányszor az ember magát méltóan elkészültnek találja. (Summa th. III. r. 80. kérd. 10.) A tridenti zsinat a XIII. Sess. az Oltáriszentségről szóló 8. fej.-ben általában a gyakori szent áldozást köti a hívek lelkére, a XXII. Sess. a miséről szóló 6. fej.-ben azt az óhajt fejezi ki, hogy minden misénél legyenek áldozok. XI. Ince 1679 febr. 17-iki decretumával lelkére köti a püspököknek, hogy a gyakori szent áldozást ne szabályozzák általános formulával, hanem a gyóntatókra kell bízni, hogy mindenki egyéniségének megfelelően ritkábban vagy gyakrabban, de mindig méltóan járul- jón a szent áldozáshoz. Azt a tételt pedig elkárhoztatja, mely sze- rint a gyakori szent áldozás még a pogányul élőknél is a predesti- nátió jele volna. Nem ajánlhatók eléggé megszívlelésre salesi sz. Ferenc praktikus tanácsai : Vita devota II. r. 20. fej. 1 A húsvéti idő IV. Jenő pápának 1440-iki Fide digna con- stitutio-ja szerint virágvasárnaptól fehér vasárnapig tart. 1682-ben a palermói érsek a Congregatio Concilii-től engedélyt kért, hogy egyházmegyéjében a húsvéti időt már hamvazó szerdától számít- hassa, a Congregatio azt felelte: utathur jure suo, amiből tehát következnék, hogy a püspöknek joga van ezt elrendelni. Később azonban a Congregatio más nézetre tért s midőn 1694-ben Cantelmus bibornok, nápolyi érsek hasonló kérést terjesztett elő. a Congregatio megadta az engedélyt s a bibornok ezen engedély alapján rendelte el a meghosszabbítást. XIV. Benedek szerint is (De Synodo dioece sana XII. k. 6. fej.) nincs joga a püspöknek egyházmegyéjére nézve a húsvéti időt általában meghosszabbítani, mégis az esztergomi directoriumban pápai engedélyre való hivatkozás nélkül a húsvéti idő böjt III. vasárnapjától Ascensióig számíttatik. 2 Természetes, hogy ugyanazon betegségben az Oltáriszent- séget mint viaticumot a beteg ismételten is magához veheti, vitás azonban, hogy hirtelen beállott halálveszedelemnél meg lehet-e áldoz- tatni azt, aki aznap reggel még egészséges állapotban már áldozott ?
