Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Baranyay József: Buddha, a bölcselő - Krisztus, a megváltó

60

DE. BARANYAI־ JÓZSEF.

nagyra tört, magára hagyta, hogy megtudja, mivé lesz önmagában. Visszavonult az Isten, de nem egészen; létéről bizonyságot tett a természetben, élt az ember homályos emlékezésében és különös módon a héber nép tudatában.

Emlékezésében az emberiség a rajongásig epekedett Isten után. Ez Isten gondviselése volt. A szenvedélyes vágyat egész a lehetőségig akarta fokozni és hogy ez keserves csalódással járó hiú ábránd ne legyen, a Gond- viseléstől megerősítést is nyert a héber népben.

A zsidó nép látnokai által a megjelenő Istenről látott álmokat, epekedett utánna: Jövel, mint igéréd! »Rorate, coeli, desuper, et nubes pluant Iustum! Harmatozzatok, Egek, onnan felülről és a fellegek csepegjék az Igazat« (Izaias 45, 8.), sóhajtozott a szent hajdan.

Judaeanak epekedő szava betöltötte az egész római birodalmat: »Pluribus persuasio inerat, antiquis sacerdotum literis contineri, eo ipso tempore fore, ut valesceret orbis profectique Judaea rerum potirentur. Sokakban élt a meg- győződós: a papok régi írásaiban van az, hogy ebben az időben fog megtörténni, amidőn ismét jobb lesz a világ és Judaeaból származottak állanak az ügyek élén.« (Tacitus: Hist. 5. 18.)

Ekkor, mint sz. Pál (G-al. 4, 4) mondja, »az idöh tel- jessége'ben«, melyet az isteni Gondviselés kitűzött és előre látott, az Isten földre jött és még egyszer, mint a paradi- csomban, szemtől-szemben foglalkozott az emberrel.

Krisztusban az Istennek megjelenése a fölfuvalkodott emberi értelem előtt hihetetlen, az alázatosnak szemében nagy szeretet, rajongó szeretet, amit megcsodál és azután viszont szerelmessé lesz belé a szenvedélyig, a rajongásig. Kevesen vannak, akik Istent és az ő hozzánk való viszo- nyát tagadják, de a »legtöbb embernek Isten csak ismerős, kit futólag és alig köszöntenek. Némelyeknek barát; igen keveseknek benső barát. És aztán itt-ott a tömegben akad- nak, akiknek Isten több mint barát, több mint atya, több mint jegyes; kik szeretik őt a szenvedélyig, a rajongásig. A világ nem érti ezt a titkot; gúnyolja, kacagja; de az