Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Huszár Elemér: Az Oltári szentség az egyházi jogban
■■■■ן salja és a főoltárra viszi, ahol kezében a szentséggel három- szór énekli : Pax vobis, ego sum, alleluja, azután intonálja a Christus surrexit-et, mire a körmenet kivonul, visszatérve a Regina coeli antiphonát éneklik a megfelelő oratióval, azután incensatio után a pap kezében a szentséggel intonálja a Tantum ergo — Genitori-t, áldást ad s ismételt incensatio után énekh az oratiót de Sanctissimo, s úgy zárja helyére a szentséget, azután a nagycsütörtökön máshová helyezett ciboriumot is visszaviszi a tabernaculumba. (Scitovszky Rituale.) A szentséggel (monstrantiában) áldást adni kell szent- ségimádás és szentséges körmenet végén, ciboriummal áldást adni szabad a privata expositio végén. Ha pedig a szent- séget beteghez viszik, de az nem áldozhatván, a szentséget vissza kell vinni, akkor úgy a betegnél, mint visszatérve az oltárnál a szentséggel áldást kell adni. Akár monstrantiá- val, akár ciboriummal, a fehér velum használata mindig kötelező, az incensatio csak a monstrantiánál. AZ OLTÁRISZENTSÉG AZ EGYHÁZI JOGBAN. 625 III. A szent áldozás. A tridenti zsinat a XIII. Sess.-ban kimondja : Sumi autem voluit Sacramentum hoc tamquam spiritualem anima- rum cibum quo alantur et confortentur viventes. Az Oltári- szentség célja tehát éppn a szent áldozás lelkünk táplálá- sára. Physice természetesen minden élő ember magához veheti az Oltáriszentséget, sacramentaliter csak a megkeresz- telt és pedig eszének használatánál lévő,1 méltóan csak a 1 Mintegy a XI. századig szokásban volt a gyermekeket mind- járt keresztség után meg is áldoztatni. A tridenti atyák elé 1562-ben jan. 6-án lón a kérdés terjesztve: An necessarium sit lege Divina hoc altissimum Sacramentum porrigere pueris antequam ad usum ratio- nis perveniant ? amire egyhangúlag azt felelték, hogy nem szükséges, de hogy mégis növeli-e a malasztot, arra nézve nem értettek egyet. A brixeni püspök azt kívánta, hogy ne csak azt mondják ki, hogy nem szükséges, de el is tiltsák, ez az indítvány azonban nem talál- kozott helyesléssel, mivel nem akarták a régi egyházi disciplinát kárhoztatni. A XXI. Sess. 4. fej. tehát igy fogalmazták: Sancta Hittudományi Folyóirat. 1905. 40
