Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Révai Sándor: Káldi György

514

DR. RÉVAI SÁNDOR.

gosb helyt találhat vala magának, oda szaladozának, és valameddig ez a háborúság és támadás le nem csendese- dók, ott lappangnak és nyomorognak vala szegények.« 1 Menekült ekkor Káldi is, mert bár Bethlen Gáborral elég szívélyes viszonyban állott, a felkelés zavaraiban mégsem számíthatott a személyes jóindulatra és barátságra. Való- szinűleg Grácba menekült, később azonban már Bécsben találkozunk vele.

Az elmenekült jezsuitákra a pozsonyi országgyűlésen hozott VI. törvénycikk, majd meg az 1620-ban tartott besztercebányai gyűlés kimondotta az örökös száműzetést.

A viszonyok azonban nagyhamar megváltoznak. Miksa bajor herceg és Buquoy győzelmei, a csehek leveretóse és a fényes porta furcsa magatartása Bethlent nagy aggoda- lomba ejtették. A fejedelem a békére kezd gondolni;

II. Ferdinánd szintén hajlik a békére. Meg is indulnak csakhamar, 1621. óv első napjaiban Hainburgban a béke- alkudozások.

Közben a nagyszombati közönség nagy örömére vissza- tértek a jezsuiták,2 de nem sokáig maradhattak otthon.

Bethlen hadai július 30-án ismét Nagyszombatba robognak. Nagy a félelem a jezsuiták miatt. Az a hír tér- jedt el, hogy Bethlen kardélre akarja őket hányatni. A jezsuiták — mint Cordara említi előbb idézett művében — már el is készültek a halálra. Bethlen azonban nemcsak kegyelmet ad nekik, hanem még azt is megengedi, hogy szekereken távozzanak a városból. Sőt a Kálóiakat, Mártont és Györgyöt, egész serege láttára a maga fejedelmi kocsi- jába ültette s útközben felszólította őket, hogy Becsben járjanak közbe a béke érdekében. Erre a jelenetre céloz Káldi a husvót utáni II. vasárnapra írt 3. beszéd II. részé- ben, midőn mondja: »Tudgya a világ, mint bánt velünk Bethlen Gábor is, az Erdélyi fejedelem, ki ha valami vétkün- két tudta volna, minthogy elég fondorlók forgódtak körűle

1 Pethö: Rövid magyar krónika, Kassa, 1729. 18G. 1. Idézve Kováknál.

2 Cordara: Historia S. I. Romae 1621. VI., pg. 297.