Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Révai Sándor: Káldi György

KÁLDI GYÖRGY.

515

ellenünk, soha bizony sem aranyas szekerébe nem vötfc volna bennünket egész serege láttára, sem egyéb böchül- lettel és jóakarattal nem lőtt volna hozzánk: melyet ugyan orroltak is nem kevés ellenkezőink. De erről nem szüksé- ges többet szóllanom, hogy ne láttassam magamat, vagy szerzetemet ajánlanom: chak szintén azt mondom, hogy az ártatlanság még az ellenséget is gyakorta kegyességre indítja.«

A jelenlévő Thurzó Imre írja anyjának, Czobor Erzsé- betnek, hogy Bethlen »bölcsen beszélt vélök. Izent is tőlük valamit a békesség felől, talán azoknak (t. i. a Káldiak- nak) intéseket inkább megfogadja a császár, mintsem az több tanácsinak.« 1 A fejedelem még kíséretet is adott a szerzetesek mellé, hogy minden baj és bántalom nélkül juthassanak Becsig.

Mint a firenzei udvar bécsi követének augusztus hó 7-ről keltezett jelentéséből1 2 kiviláglik, a jezsuiták Bethlen Gábor kéréséhez híven mindent elkövettek a békesség érdekében. Bár elöljáróik ebben őket minden áron meg akarták gátolni. Hivatkoztak ugyanis arra. hogy: »inter- dictum esse Societati, ne in principum negotia se immitte- rent, quae statum (ut dicitur) concernunt.« 3 Nem is sokra mentek a bécsi udvar és tanácsosok bizalmatlansága miatt. Azonban közbenjárásukkal úgy a király és magyar taná- csosai, mint Bethlen nagyon meg voltak elégedve. Külö- nősen Káldi György szereplése és közbenjárása nyerte meg tetszésüket, mit az is bizonyít, hogy midőn Thurzó Imre és Erdődy Kristóf gróf fáradozása folytán a béketárgya- lások újra megkezdődtek, a király magyar tanácsosai azt javallották, hogy Bethlenhez Káldi menjen követségbe, annyival is inkább, »miután a fejedelem maga kívánta, hogy egyik jezsuita hozza meg a választ.« 4

1 Szilágyi-féle A magyar nemzet története, VI. 32.

s Id. Franki: 1. m. I. 588.

8 Bécsi udvari könyvtár, 11960. sz. kézirat.

4 A firenzei követ jelentése szeptember 1. Id. Franki i. m. I. 590. 1.

33*