Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE. 45

ő fogadja asztalánál vendégekül (Neh. 5., 16 — 18.). Az uzso- rát megszünteti s az igazságtalanul szerzett vagyon vissza- adását elrendeli (Neh. 5., 7. kk.). A papságot megrendsza- bályozza (Neh. 12., 43. kk.; 13., 8. k.), az istentiszteletet helyreállítja s gondolkodik a tizedek pontos beszolgáltatá- sáról (Neh. 13., 11. 12.). Majd felújítván a Mózestől párán- csőit sátoros ünnepet (Neh. 8., 14. kk.), fogadást tétet a néppel, hogy a szövetséget, melyet Isten velük kötött, híven meg fogja tartani (Neh. 10. f.).

Miután Nehemiás a bajokat orvosolta, 432-ben vissza- tért Babilonba (Neh. 13., 6.) kétségkívül abban a remény- ben, hogy a zsidók ragaszkodni fognak esküvel megpecsé- telt fogadalmukhoz. Csalódott. Azt a népet, melyet a fogság nem tudott megjavítani, fogadalma sem birta visszatartani, hogy le ne térjen a jó útról. Nem múlt el egy évtized sem, s Nehemiást már újból Jeruzsálemben látjuk (423.), mint a távolléte alatt felsarjadt visszaélések buzgó irtogatóját. A főszerepet most is a papság játsza (Neh. 13., 28.). Mik voltak eme visszaélések, részletezni nem tudjuk. Most a pogányokkal kötött házasságok jutottak előtérbe. Ezek ellen fordul minden erejével; sikerült is elfojtani a törvénysze- géseket (Neh. 13., 30. k.).

Ilyenek voltak a viszonyok Nehemiás alatt. E korrajz kulcsot ád mindannak megértéséhez, mi ellen Malakiás harcol. A sülyedés, mely a zsidóknál minden téren nyilvá- nult, alkalom volt arra, hogy Isten elküldje prófétáját, ki isteni tekintéllyel támogatta hű szolgáját Nehemiást fára- dozásaiban, s közzétegye Izraelnek végső pusztulását s az új, a dicső messiási ország közeli megalakítását.

Malakiás könyve teljesen összefüggő egészet képez. Tartalma szerint bevezetésre, két fő részre s befejezésre osztható.1

1 Mások másképen osztják fel: Schegg (Die zwölf kl. Prpk. 508. 1.) két részt különböztet meg benne : 1■—2., 16. és 2., 17—4., 6.; Lange (i. m. 117. 1.) két fö és 5—5 alsóbb felosztást: I. 1—2., 17. (1., 1—5.; 1., 6—14.; 2., 1—9.; 2., 10—16.; 2., 17.) II. 3., 1—24. (3., 1-6., 3., 7—12.; 3., 13—18.; 3., 19—22.; 3., 23. 24.); Schlier, (a magyará-