Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

46

DK. HÁM ANTAL.

A cím után (1., 1.) kezdődik a

Bevezetés. (1., 2—5.)

Ebben emlékezetükbe hozza Malakiás a zsidóknak, kik megfeledkeztek Isten jótéteményeiről, sőt tagadásba vet- ték azokat, hogy mennyire szerette Isten az ő választott népét. Bizonyságul felhozza Esau és Jákob történetét s belőle kimutatja, hogy Jákob, az ő törzsatyjuk volt az Úr kedveltje, kinek utódait áldásaival halmozta el, míg Esau és utódai ellenkező bánásmódban részesültek.

I. Rész. (1., 6—2., 9.).

Isten szeretetének kimutatása után a próféta áttér a bűnök ostorozására. Kezdi pedig a vezetőkön:

1. Megrója a papokat (1., 6—14.),

a) hogy Istent megvetik s hibás áldozatokat mutatnak be neki, miért is hiában esedeznek hozzá (1., 6—9.), b) mert ő ily áldozatokat kedvesen nem fogad, hanem tiszta és szeplőtelen áldozatot kíván, milyen lesz majd az az áldozat, mely a messiási időben mutattatik majd be (1., 10. 11.). e) Lenézésüket azzal is kimutatják, hogy silány és rablott állatokat ajánlanak fel, míg a jobbakat maguknak tartják meg (1., 12—14.).

2. Javuljanak tehát meg (2., 1—9.), a) mert ha az intés dacára is megmaradnak gonoszságaikban s Istennek az őt megillető tiszteletet meg nem adják, irgalom nélkül meg- átkozza és szükséggel veri meg Őket (2., 1—4.). b) Utal a

zat között), Keil (Die zwölf kl. Prpli. 680. 1.), Vigouroux (Manuel bibi. 1115. §. 664.1.) húromat: 1., 6—2., 9.2., 10—16.; 2., 17—3., 24.; Zschokke (Cornelynél Introd. II/2. 618. 1. 2. jegyz.), négyet: 1., 2—2., 9.; 2., 10—16.; 2., 17—3., 1.; 3., 2—4., 6.; Bleek-Wellhausen (Einlei- tung 195. §. 397. 1.), ötöt: 1., 2-2., 9.; 2.. 10—16.; 2., 17-3., 6.; 3., 7—12.; 3., 13—24.; Hesselberg (Die zwölf kl. Prpli. Königsberg. 1838. a magyarázatok között) hatot: 1., 2—5.; 1., 6—2., 9.; 2., 10 — 16.; 2., 17—3., 4.; 3., 5—18.; 3., 19—24.; Eichhorn (Einleitung III. k. 609. §. 375. kk. L), Jahn (Introductio II. r. 164. §. 382. k. 1.), Hengstenberg (i. m. III. r. 375. k. 1.), Reinkc (Der Prophet Malachi p. 33.), Knaben- bauer (Comm. in Proph. min. II. k. 416. k. 1.) szintén hatot, de így : 1., 2—5.; 1., 6—2., 9.; 2., 10-16.; 2., 17—3., 6.; 3., 7—12.; 3., 13-24