Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból

1861. márc. 14. óta fennálló és az európai hatalmak nagy része által már 1861. és 1862. évben elismert olasz királyság fő- és székvárosának tekintették 1 és tekintik ma is és ezen egységes és osztatlan Olaszországnak (Rómát is beleértve) teljes és kizárólagos kormányzását 35 év óta gyakorolták, diplomáciai képviseletét maguknak vindikálták és ezt a hatalmak is hallgatagon elismerték.

Ez tagadhatatlan tény.

De ebből azért még nem következik az, hogy a pápá- nak legitimitási igényeit a külhatalmak már teljesen tárgy- talanoknak tekintenék.

A külhatalmak Olaszországot elismerik államnak, nem is vonják Róma fölötti teljes szuverén jogát »expresse« kétségbe,

országnak, augusztus elején visszahívta Kómából katonáit, szeptem- bér 2-dikán Napoleon és serege Sedan• nál kapituláltak, szeptember 8-án az olasz király serege betört az »Egyházi Allam«-ba, szeptember 20-án elfoglalta Rómát, megfeledkezve ismételt ígéreteiről, hogy a pápa legszorosabb birtokát sértetlenül fogja hagyni. Csak addig tar- tóttá meg ígéreteit, míg Napoleon katonái védték Rómát.

1 Visconti-Venosta, olasz külügyminiszter 1870 október 18-án az európai hatalmakhoz intézett jegyzékében egész világosan beje- lenti, hogy a pápa világi hatalmát megszüntetni kívánja az olasz állam, midőn igy ír: »En allant á Rome, l’Italie y trouve une des plus grandes questions des temps modernes. II s’agit de mettre d’accord le sentiment national et le sentiment religieux, en sauve- gardant l’indépendanoe et l’autorité spirituelle du Saint-Siege au milieu des libertés inhérentes k la sooiété moderne. Ainsi que vous l’avez vu par la réponse du roi á la députation romaine, VItalie sent toute la grandeur de la táche qu’elle assume en de'claramt que le pou- voir temporel de Saint-Pierre a cessé d'exister.« (Revue de Droit International et de Législation Comparée, 1903. 5. sz. 481. 1.). — Hasonló álláspontot foglaltak el az olasz királyok az olasz parla- mentben időnkint, az új ülésszak megnyíltával elmondott trónbeszé- deikben. így az 1902. évi trónbeszédben III. Viktor Emánuel az egyházpolitikáról így nyilatkozik : »Nelle relazioni fra 10 Stato e la Chiesa il mio Governo intende mantenere strettamente la separazione deli’ ordine civile dali’ ordine spirituale: onorare il clero, ma con- tenerlo nei limiti del santuario, portare alia religione ed alia liberta di coscienza il pin illimitato rispetto, ma serbare inflessibilmente incolumi le prerogative della podesta civile, i diritti della sovranitä nationale.« (Pinchetti-Sanmarchi i. m. 354. 1.)

A PÁPA SZUVEKÉNSÉGE JOGI SZEMPONTBÓL. 471