Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
457 A I'ÁI3A SZUVERÉNSÉGE JOGI SZEMPONTBÓL. Carolina-szigetek miatt Bismarck kérésére, majd 1895-ben Haiti és San-Domingo köztársaságok között határkérdés miatt, »választott bíró« szerepét XIII. Leo pápa töltötte be),1 és kifejtette a visszásságot, hogy a Szentszék nem vehet részt a konferencia munkájában, és elpanaszolta, hogy a pápaság jelenlegi helyzetében a Szentszékre nézve szükséges függet- lenség híján van.2 A hágai konferencia is kérte felolvastatni a pápának a királynéhoz intézett levelét és felemlíti egyik legünnepólyesebb (utolsó) jegyzőkönyvének élén. XIII. Lea pápa azonkívül még 1899. évi dec. 16. konzisztoriumi allo- cutiojában is kifejezte panaszát a mellőzés miatt.3 Olaszország tehát, melynek öt teljhatalmú képviselője vett részt a hágai békekonferencia üléseiben és munkájában, azt ugyan elérte, hogy a világbókének fő őre nem vehetett részt a világbéke előkészítésének egyik munkájában, nem a konferencia általános felfogása, hanem a nálánál (a pápánál) világi hatalomra nézve erősebb ellenfél ellenkezése miatt, de kénytelenek voltak látni, hogy XIII. Leo pápát a kon- ferencia tényleg a világbéke eszméje legtekintélyesebb kép- viselőjének tekintette távollétében is, és kénytelenek voltak hallani nem egy pápai követ, hanem a nemzetközi béke- konferencia elnökének ajkáról a pápa jogának és panaszai- nak hangoztatását.4 A második eset, ahol az olasz királyság egyik képvise- lője nemzetközi kongresszuson (de már nem diplomatáknak, hanem parlamenti képviselők és kormányféríiaknak nemzet- közi gyülekezetében) próbálta hangoztatni és érvényre emelni (de siker nélkül) a maga álláspontjait, t. i. hogy a pápa csak tiszteletbeli szuverén: volt a kristianiai (IX.) interparlamentáris konferencia (1899. évi aug. hónapban). 1 Pinchetti-Sanmarchi i. m. 229. 1., Bonfils-Fauchille i. m. 526. 1. 0 Pinchetti-Sanmarchi i. m. 407. 1. 3 »Quid non ab iis hostile timeamus, quando neo dubitant in luce Europae vim inferre sanctitati iurium atque officiorum, quae ab apostolico munere sponte nascuntur ? Attamen qualiacunque futura sint tempora, nos quidem, adiuvante Deo, nec conniventes offendent nec pavidos.« Pinchetti-Sanmarchi i. m. 453. 1. ‘ IT. o.
