Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
442 DR. HANUY FERENC. nemzetközi jog elmélete (kézikönyvek, tankönyvek és egyéb szakmunkák), mint annak törvényhozása (kongresszusok) és gyakorlata a rendes diplomáciai képviselők közé sorozta, őket mindazon jogokban részesítette, amelyek a világi állam- fők diplomáciai képviselőit megilletik, sőt őket épen képvise- létüknek túlnyomóan egyházi jellege miatt hét előnyben is részesítette és pedig: a) A pápai nuntius-ok a diplomáciai testületeknek elnökei (»doyen du corps diplomatique«) az 1815. évi bécsi kongresszus határozatainak IV. artikulusa folytán. Ezen előjog az 1870. évi események folytán sem ment vészén- dőbe.1 b) A pápai nuntius-ok szabadon érintkezhetnek »egy- házi 1<gyeJc«-ben az illető államok katholikus hiveivel, mint a pápának helyettesei. így: ők értekeznek a kinevezési jog- gal bíró uralkodóknak kormányaival a püspökségre kisze- melt egyének ügyében; ők közvetíthetnek pápai felmenté- seket, feláldozásokat az illető állam püspökeinek, meglátó- gathatják az állam és az ahhoz tartozó katholikus püspök- ségek területén levő egyházi intézeteket, ott egyházi ténykedéseket végezhetnek. Csakis akkor lehetne az illető kormánynak a »loyauté envers le souverain étranger« kötél- mót felvetnie, ha a pápai nuntius a szorosan vett »egyházi ügyek« körén túlmenve az illető állam világi belügyeit, főleg politikai ügyeit érintő lépést vagy nyilatkozatot tenne.1 * 3 1 Bon fits-Fauchille i. m. 203. 1.: »La chute du pouvoir temporel ne doit pas faire considerer comme abrogée la disposition du regle- ment de Vienne de 1815, qui confere au Nonce l’honneur de présider 16 corps diplomatique.« — Pinchetti-Sanmarchi i. m. 221. s Bompart, Le Pape et le droit des gens: Pinchetti-Sanmarchi i. m. 295. 1. 3 Természetesen itt igen könnyen fordulhat elő »collisio iurium«, amint azt 1895. év tavaszán Magyarországon az Agliardi-eset meg- mutatta. Agliardi bécsi nuntius ugyanis Magyarországon tett útja (Esztergom, Budapest, Nagyvárad) alatt az akkor a parlament előtt fekvő egyházpolitikai törvényjavaslatokra vonatkozó nyilatkozatokat tett, ami ellen Bánffy Dezső báró 1895. május 3־án, mint egy kül- hatalomnak az ország belügyeibe való beleavatkozása ellen állást
