Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból

A PÁPA SZÜVERÉNSÉGE JOGI SZEMPONTBÓL.

443

A pápai »nuntius«-oknak ezen kettős kivételes elő- jogaira nézve 1870. év óta a nemzetközi jogi írók között szakadás állott be, amely szakadás egész a mélyéig hagy beletekinteni a pápai szuverénség természete körül a nemzet- közjogászok közt fennálló ellentétes álláspontoknak zűr- zavarába, de amelyből épen az tűnik ki, hogy a pápa világi és politikai szuverénsége egy olyan ténylegesség, amelyet előbb a nemzetközi jog elmélete terén akarnának megdönteni, mert a nemzetközi joggyakorlatban, a diplomáciai érintkezésben, 1870. óv után nem sikerült »csupán« szellemi szuverénné devalválni a pápát.

A) A nemzetJcözjogászok egyik csoportja ugyanis tagadja azt, hogy a római pápa 1870. év után is még mindig világi szuverén, és azt állítják ezen írók, hogy a pápa, mint az egész világon elterjedő katholikus egyháznak feje, nemcsak egyházi hatalom, hanem nemzetközi jogszemély,1 szellemi

foglalt egy hozzá a parlamentben intézett interpellációra adott vála- szában, és ilyen tartalmú jegyzék is küldetett a Szentszékhez a külügy- miniszter (Kálnoky G. gr.) útján. Bonfils-Fauchille i. m. 203. 1. 1. jegyzet. — Hasonló eset történt 1894-ben Franciaországban (Ferrata nuntius nyilatkozata a »lói sur les Fabriques d’église« törvényjavas- latról), 1880-ban pedig (Frfere-Orban miniszterelnöksége alatt) Bel- giumban (Serafino VannutelU nuntius nyilakozata az iskolajavaslatról), amely utóbbinak következménye volt a diplomáciai összeköttetés megszakítása Belgium és a Vatikán között 1884-ig, amikor a katho- likus párt került ismét kormányra (Maion, majd Bernaerts miniszter- elnök).

1 »Nemzetközi személyeknek« (»personnes internationales«) neve- zik a nemzetközi jogközösségnek egyes tagjait (»membres de la com- munauté internationale«), A nemzetközjogászok nagyobbik része csakis a szuverén államokat (az uralkodókat önmagukban nem) tekinti »nemzetközi személyek*-nek, mint amelyek a nemzetközi jogban fog- lalt összes aktiv és passzív jogok megszerzésére képesek és nemzet- közi irányban kötelezettséget vállalhatnak magukra és a nemzetközi jog szabályai szerint esetleges jogsértésekért felelősségre vonhatók. Ezen tudósok véleménye szerint épen azért sem a katholikus egyház, sem más bármiféle vallási társulat vagy politikai, kereskedelmi, tár- sadalmi szövetkezet, bár az egész világra kiterjedő működési körrel is bírnak, nem »nemzetközi személyek«. így vélekednek Bluntschli (Le droit public universel), Heffter-Geffken (Das europäische Völker-