Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Hanuy Ferenc: A pápa szuverénsége jogi szempontból
438 DR. HANTJY FERENC. követeket (anoxoioiárnot, responsales) is tartottak a görög császárok udvaránál Konstantinápolyban: az első esetet 1. Leo pápa idejéből tudjuk, ő küldötte oda Marcianus császárhoz Julianus cos-i püspököt állandó követ minőségé- ben. A pápai »apocrisiarius«-ok intézményét a képrombolási viszály idejében 743. évben szüntette meg ZaJcarias pápa (Constantinus Y. Copronymus uralkodása alatt). Ugyancsak állandó követet (dhroxQioiáQiog, responsalis) tartottak a pápák Ravennában, a bizánci császár helytartójának (exarcha Ravennatensis) udvaránál a VII. században.1 A pápai »apocrisiarius«-ok tisztje volt: a pápát úgyis mint ilyent, úgyis mint a Nyugat pátriárkáját és Itália primását, a császári udvarnál képviselni; a Kelet viszonyait, főleg az eretnekségek tekintetéből, figyelemmel kisérni és azokról a pápának jelentést tenni (innét elnevezésük: ánoxoi- oicígioi, responsales). Továbbá a pápai joghatóságot is gyako- rolták ők a keleti egyházzal szemben.2 A VIII. század végén és a IX. század elején a pápák a frank királyok (Carolus Magnus, Ludovicus Pius) udvará- nál tartottak ilyen állandó követeket (apocrisiarius, missus).3 A IX. századtól fogva a pápai állandó ־követségek meg- szűntek, de a pápák (egyházi ügyek elintézése és a pápai joghatóság gyakorlása végett [censura és depositio kimon- dása, az alól való feloldozás stb.] az első f'orum [püspök] mellőzésével is) mind sűrűbben küldöttek az európai feje- delmekhez követeket, (legati, vicarii, missi, nuntii), akik néha éveken át is időztek valamely fejedelem udvaránál anélkül, hogy maga a követség állandó jellegű volt volna. Mégis a klasszikus kánonjog a XIII. században »iurisdictio ordinaria«-val biró egyházi joghatósági (pápai) közegeknek tekintette már ezen »legatus«-okát, kik közül a »legati a latere« birtak legszélesebb, a decretalisokban körülírt jogkörrel.4 1 F. X. Wernz, Jus Decretalium, II. köt., Róma 1899., 796—7. lap, P. Hinschius, i. m. I. köt. 498—501. 1. ‘ Wernz i. h. 797. 1. • TJ. o. * Wernz i. h. 798. 1., Hinschius i. h. 503—524. 1.
