Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

327

visszatérve, semmit sem törődtek az Istenre vonatkozó dől- gokkal, hanem vétkes hajlamaiknak éltek (sz. Jerom.). Mint különösen megrovásra méltó dolgot emeli ki a próféta azt a gondatlanságot és hanyagságot, melyet az áldozatok bemutatása körül tanúsítottak. Hogy pedig dorgálásának nagyobb nyomatékot kölcsönözzön, mondanivalóját két álta- lánosan elismert igazságra alapítja: a gyermekeknek atyjuk és a szolgáknak uruk iránt való köteles tiszteletére.

A fiú tiszteli atyját és a szolga az ö urát. A דב:י nem parancsoló mód: tisztelnie kell (Rosenm., Schulz, Lange), hanem imperfectum, mely azt fejezi ki, ami rendes körül- menyek között történni szokott vagy történik (Oesenius- Rödiger, Hebr. G-ram. §. 125. 2., Keil, Reinke), tehát így is fordítható: tisztelni szokta. A szülők iránt való tiszteletről az Exod. 20, 12. intézkedik; hogy a szolga is tisztelje az ő urát, ez nincs a törvényben világosan kifejezve, de önként értetődik azon viszonyból, mely az úr és a szolga között fennáll. Ebből a kettős tiszteletből vezeti le a próféta, hogy Jehovát is megilleti a tisztelet.

Ha tehát én atya vagyok, hol az én tiszteletem? és lvi én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? A Szentírás gyakran nevezi Istent Izrael atyjának (Deut. 32, 6; Kir. II. 7, 14; 88. [89.] zs. 27; íz. 63, 16; 64, 8; Jer. 3, 19; 31, 9.) és urá- nak, Izraelt pedig az ő fiának (Exod. 4, 22; 88. [89 ] zs. 28.) és szolgájának (íz. 1, 2; 41, 8. 9.). Itt a papok atyjának Isten főképpen azért nevezi magát, mert a papságnak atyai jótevője volt, aki annak népe között tiszteletreméltó állást biztosított, s mivel a papok különösen Istennek leven szén- telve, mintegy az ő családjába tartoznak (Lyran, C. a Lap, Schegg). Ha pedig atya, akkor ura is fiainak és szolgáinak. Hogyan van tehát mégis, hogy nem tanúsítják iránta, aki nem földi, hanem magasabb értelemben atya és úr, azt a tiszteletet, mely az atyát a fiú, és azt a félelmet, mely az urat a szolga részéről megilleti ? Hiszen ha ő mindennek az ura és parancsolója, akkor a papoknak, az ő szolgáinak annál kevósbbé volna szabad az ő akaratának ellenszegülniük!