Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

326 DR. HÁM ANTAL.

Edomra is kiterjed; másrészt ezt az értelmet kívánja a 11. vers is, mely szerint »napkelettől napnyugotig« azaz az egész világon nagy lesz az Úr neve és »minden helyen« áldozni fognak neki. Ez a csodálatos felkiáltás és Isten dicsérete, melybe végül szomorú és türelmetlen lelkűk majd egybe- olvad, a legszebben fejezi ki a dicső megújhodást és a szerete- tét, melyben részesülni fognak: míg Edom pusztulása örökös, addig Izrael Istene népének közepette és a pogányoknál magasztaltatik. Istenével együtt dicsőítik Jeruzsálemet is: »Fölötted pedig föltámad az Úr, és az ő dicsősége látható benned. És a népek a te világosságodban járnak, és a kirá- lyok a neked támadott fényességben.« (íz. GO, 2. 3.). Ez a remény vigasztalja meg szomorú helyzetükben, ez űzze el lelkűkből a fájdalmat, türelmetlenséget, gondatlanságot, ezzel buzdítsák egymást minden erényre s az Istennek való enge- delmességre! A próféta így a legalkalmasabb bevezetéssel kezdi jövendölését; hatalmas, a lélekbe vágó, de a körül- ményeknek is megfelelő (Knab.).

I. RÉSZ. (1, 6—2, 9.).

1. A papok megrovása. (1, 6—lk.J.

6. v. A fiú tiszteli atyját és a szolga az ö urát; ha tehát én atya vagyok, hol az én tisztéletem? és ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem ? úgymond a seregek Ura tinektek, oh papok! kik megvetitek az én nevemet, és azt mondjátok: Miben vetettük meg a te nevedet ?

Miután az előbbiekben a testvérnép hazájának pusztu- lásából és vigasztalan jövőjéből bebizonyította a próféta Istennek Izrael iránt való szeretetét, most ebből az alapból kiindulva, áttér a zsidó nép hálátlanságának ecsetelésére s ennek gonoszságát rój ja meg. Első sorban a papokhoz for- dúl, mint akiknek hivatásbeli kötelességük Isten tiszteletéért buzogni, de meg azért is, mert a világiak a papok szerint igazodnak, s ezért az előbbiek javítása csak úgy érhető el, ha előbb a vezetők javíttatnak meg. Erre a papságnak nagy szüksége volt, mert sokan voltak belőle, akik a fogságból