Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Székely István: Az én sugalmazás-elméletem
308 DR. SZÉKELY ISTVÁN. mazásnál pedig magától értetik, hogy az assistentia kiséri a kinyilatkoztatást. Nem érti a cikkíró, hogy ha a sngalmazás a kinyi- latkoztatás faja, miért tulajdonítjuk az utóbbit mind a három isteni személynek, a sugalmazást csak a Szentiéleknek; mikor szerinte amit a nemről lehet állítani, azt a fajról is lehet. Felelet. Igenis, ami a genus fogalmához tartozik, vagy ami az egész genusnak együttesen (collective) tulaj- donítható, azt állítani lehet a fajról is; de azt nem, ami a genusnak csak külön-külön (distributive) tulajdonítható. Már pedig a kinyilatkoztatást nem collective tulajdonítjuk mind a három isteni személynek, hanem distributive, azaz nem minden faját és módját minden egyes személynek, hanem a kinyilatkoztatás egyik vagy másik faját minden személynek. Cikkíró azon kérdését, hogy honnan vettem a ■pozitív és negativ sugalmazás elnevezését és csodálkozását, hogy ő ezt még sehol sem olvasta: kissé furcsának találom. Hát hol van az megírva, hogy mindent máshonnan kell venni? Csak nem vagyunk tán mi katholikusok annyira rabszol- gái a múltnak, hogy egy — különben nem is új — dologra új műszó alkotását sem lehetne megpróbálni. Vagy csak a német professzornak szabad új eszmét felvetni, új műszót csinálni ?! Mert azt, hogy a sugalmazás néha új igazságot közöl, máskor nem, azt hiszem, mindenki elismeri. Az utóbbi fajta sugalmazás magyarázatában sem térek el lényegesen másoktól. Csak a pozitív és negativ elnevezés új olyan értelemben, amint én használom; de úgy rémlik, hogy régen, vagy húsz év előtt valahol ezt is olvastam ily érte- lemben. Egyébiránt, ismétlem, a szóhoz nem ragaszkodom. Budapest. Dr. Székely István.
