Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

MAL A KIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

(Folytatás.)

IV. Malakiás könyvének stílusa és kánonisága.

Ha valaki a próféták képekkel ékes stílusát keresné Malakiás könyvében, nem találná azt meg. Mivel ő tanítani és javítani akart s így inkább az észre, mint a kedélyre kellett hatnia, nem merülhetett el a dicső jövő szemléletébe, mint elődei, hanem érvekre kellett támaszkodnia, hogy a visszataszító helyzetet orvosolhassa. Innen a különbség a megelőző próféták és Malakiás között. Amazok buzdítanak, lelkesítenek s elmerülve a Messiás dicsőségének fenségébe, magasztos érzelmeiket a stílus fenköltségével írják le, Malakiás pedig csak érvel, ezért az ő stílusa egyszerű, vilá- gos és tömör. Emelkedést csak ott találunk benne, a hol ő is a Messiás eljöveteléről beszél, s ez a rész nincs minden költői vonás híjján (3, 1. kk., 16. kk.). Érvelése erős, vese- kig ható, de sohasem durva, hanem okosan mérsékelt.

Nyelve tiszta, ment minden káld elemtől, hacsak valaki az idegen pecha, vezér, szót kaldaizmusnak nem akarja venni. Találkozunk azonban benne rövidségéhez mérten meglehetős számú szokatlan szóval, alakkal és kifejezéssel. Ilyen pl. a 7WJ-nak ל-del való összekapcsolása (1, 5.); a תהעימ alakja (1,14.); a אשנו םכתא וילא és ez (a ganéj) bekever titeket kifejezés (2, 3.); a ךאלמ angyal használata és alkal- mazása (2, 7.; 3, 1.); a לא־תב רכ; idegen istenek leánya (2, 11.),