Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Hám Antal: Malakiás próféta könyve

M ALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE.

27

3, 1-ben biztosan nem tulajdonnév, valószínű, hogy az 1,1-ben sem az,1 hanem köznév.

Ez ellen fel lehet hozni azt, hogy a ,r suffixumot nem kell okvetetlenül birtokragként magyaráznunk; mert lehet az oly képző is, mely köznevekből tulajdonneveket alkot, mire példát látunk a Grarmi, Gradi, Zikri, Béri stb. szóban.2 Carpzov,3 Keil,4 Bleek-Wellhausen,5 Danko,6 stb. pedig a jodot a ,דוהי megrövidülésének tartja, úgy hogy a יכאלמ nem más mint a ךאלמ és a הי összetétele. Ily magya- rázat szerint jelentése is változik. Ha ugyanis a jód csak egyszerű képző', akkor a malachi jelentése legatus, nuntius, ־követ, hírnök; ha pedig a malachi szó az utóbbi összetétel útján származott, akkor Isten angyala, Isten követe jelentéssel bir.

Hogy e két magyarázat közül melyik érdemel nagyobb hitelt, nem lehet eldönteni. Az utóbbi mégis valószínűbb- nek látszik; mellette szól az a tagadhatatlan tény, hogy az Isten neveivel képzett tulajdonnevek végén az Isten nevéből gyakran csak egy betű marad, a többi elhagyatik.7 Klasszikus példája ennek a Kir. IV. 18, 2. előforduló ábí (יבא), mely helyett a Krón. II. 29, 1. abijjá (היבא) olvas- ható. Ugyanilyen módon képzett szó az נűri (ידוא) e. h. ’űrijjá (8(הירוא palit (Kir. I. 25, 44. יטלפ) e h. paltiel (Kir.

II. 8, 15* 9.(לאיטלפ

1 Ellenen, Trochonnál i. m. 495. k. 1. v. ö. Hengstenberg i. m.

III. k. 374. 1.

I Fürst C. Knabenbauernél Commentarius in Prophetas Mino- res. Parisiis. 1886. II. k. 412. 1.

8 Carpzov i. m. III. r. 454. 1.

4 Keil, Bibi. Commentar über die 12 kl. Propheten. 2. Aufl. Leipzig. 1873. 678. 1.

II Bleek-Wellhausen, Einleitung in das A. T. 5. Aufi. Berlin. 1886. 195. §. 394. k. 1.

° Danko, Historia revelationis divinae A. T. Vindobonae. 1862. p. 528. not. 6.

י Simonis, Onomasticum Veteris Testamenti. Halae. 1741. Sect. I. §. 12. p. 11. Hebraei nomina divina לא et הי saepissime in fine nominum propriorum reticent.

8 U. 0. Sect. II. c. 3. p. 53.

8 Ewald, Ausführliches Lehrbuch der hebr. Sprache. 7. Aufi. Göttingen. 1863. 673. 1. 2. j.