Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
292 DR. SCHERMANN EGYED. Már most az a kérdés, honnan tudta meg ezt az Egy- ház? Magukból a könyvekből nem, mert a Szentírás sehol sem mondja meg, hogy ő, egészében véve, sugalmazott. Magán ember közleménye sem volt elegendő ehhez, mert itt az egész Egyházat kötelező hitről van szó, pedig magán- ember tanúsága nem kötelezhet mindenkit hitre. Tehát az Egyháznak élőszóból ugyan, de hivatalosan vagyis az élő- szóval hirdetett isteni kinyilatkoztatásból, vagyis a szent hagyományból, kellett megtudnia, hogy mely könyvek sugal- mazottak és melyek nem. Ámde az isteni kinyilatkoztatás hivatalos hirdetői az apostolok voltak, akiknek halálával befejeződött minden hivatalos és nyilvános kinyilatkozta- tás. Tehát az apostoloknak tanítaniok kellett, hogy mely könyvek sugalmazottak. Vessük fel most már azt a kérdést, vájjon a szentírók tudták-e, hogy ők sugalmazottak ? Valamely könyv sugallehet érteni, hogy csak a szentiró előtt ismeretesek, eddigi megjegy- zéseim állanak; ha pedig úgy kell érteni, hogy már mások előtt is ismeretesek, ami sok esetben igaz, akkor szerző ellentmond magának. Továbbá, ha az inspiratio a kinyilatkoztatásnak faja, mint szerző mondja, akkor hogyan van az, hogy a kinyilatkoztatást mind a három isteni személynek tulajdonítjuk, ellenben az inspiratiót csak a Szentiéleknek ? Szerintem amit a nemről lehet állítani, azt a fajról is lehet. A 189. oldalon az alanyi inspiratio természetének magyará- zatánál különbséget tesz szerző pozitív és negativ inspiratio között. Nem tudom, honnan merítette szerző ezt a megkülönböztetést, de én eddig sehol sem akadtam ezen terminológiára, es úgy gondolom, hogy ezen megkülönböztetés alapja ismét csak a kinyilatkoztatás és inspiratio összezavarása , vagy talán Jahn tanításának némi marad- ványával állunk szemben ? De lássuk csak közelebbről! Mind a pozitív, mind a negativ inspiratio három psychologikus tényből áll. Pozitívnél az első tény írásra való indítás. Második tény: »est inflexus positivus in intellec- tum, scii, intimatio notionum novarum, quae per animum (non solum per manum) scriptoris in chartam transeunt. (Revelatio sensu stric- tiore accepta.)«. Harmadik tény az akarati irányítás. Az első és har- madik tényről nincs semmi megjegyezni valóm; de a második tény ismét revelatio gyanánt említi az értelmi felvilágosítást. Azonkívül ezen pozitív inspiratiónál szerző teljesen mellőzi az assistentiát, a
