Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
A SZENTÍRÁS SUGALMAZOTT VOLTÁNAK FOGALMA ÉS KITERJEDÉSE. 293 / mázott voltáról való tanúskodáshoz természetfeletti bizo- nyosság szükséges. Ha már most Isten valamely szentírót megbízott azzal, hogy saját könyvének sugalmazott voltá- ról tanúskodjék, akkor ilyen természetfeletti bizonyosság- gal kellett ezt tudnia. És Franzelin1 azt mondja, ha az ó-szövetségi ú. n. deuterokanonikus könyvek sugalmazott voltáról sem maguknak az íróknak, sem pedig semmiféle más embernek nem volt tudomásuk, ebből ezen könyvek inspiratiójára vonatkozólag semmiféle nehézség sem támad- hat, mivel Krisztus vagy a Szentlélek kinyilatkoztatásából az apostolok hirdették. És Suarez nyomán folytatja, hogy mivel nem szoros és tulaj donképeni értelemben vett pró- fóta az, akinek nincs tudomása saját inspiratiójáról, ebből nem következik, hogy az írásra való inspiratio sem lehet- séges ezen tudat nélkül; bár az következtethető, hogy az téves kifejezésektől való megóvást, amely pedig a csupán reális inspiratiónál okvetetlenül szükséges. Szó szerint való (verbalis) inspi- ratiónál nem volna szükséges, de annak szerző sem híve (pag. 197.) és ezt a kérdést nagyon meggyőzően és világosan tárgyalja. A negativ inspiratio, első és harmadik psychologikus ténye ugyanaz mint a pozitivnál, de a második tény csak a tévedéstől való megóvás, az assistentia. »Si enim auctor res sibi alioquin notas scribit, positiva notionum communicatione non indiget«, (pag. 189.) Es ilyen negativ inspiratio előfordul (szerző szerint) a történeti könyveknél, akár szemtanuk írták, akár mások, feltéve, hogy ez utób- biaknak megbízható források állottak rendelkezésükre. »In multis quidem Scripturae libris inspiratio negativa suffleit, e. g. in libris historicis ab ipsis testibus scriptis, vel ex fontibus fide dignis hau- stis«. (így pag. 196.). De hogyan lehet Istent ilyen könyv szerzöjé- nek mondani ? A theologikus ismmeretforrások szerint nem elég az akarati indítás és vezetés, hanem épúgy szükséges az értelmi fölvilá- gosítás is; persze mivel szerző ez utóbbit azonosítja a kinyilatkozta- tással, azért ismeretes történelmi eseményeknél szerinte nincs helye a fölvilágosításnak. Vájjon továbbá csak az ellenkezik-e a vatikáni zsinattal, ha valaki csupán csak negativ inspiratiót tanít, az ellen- ben már nem, ha valaki egyes könyvekről pozitiv, más könyvekről ellenben csak negativ inspiratiót tanít ? — Bár több megjegyezni valóm volna még, legyen ennyi is elég ; ezt a keveset sem vitatko- zási viszketeg íratta velem, hanem a jó ügy iránt való szeretet. 1 I. m. pag. 358. nóta 2.
