Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
270 DR. SCHERMANN EGYED. szerzőjük, szükségképen Istennek megelőző és kisérő behatá- sát követeli a szerzőkre. Mert lehetetlen, hogy egy már létező könyvnek természete és lényege utólagos jóváhagyás által egészen mássá legyen, vagyis emberi könyvből istenivé. Ha valaki utólagos jóváhagyás által is szerzővé lehetne, akkor a püspök a tőle jóváhagyott összes könyvek szerzője volna, amit még senki sem mondott. Ezenkívül azt mondom, hogy az írásban foglalt min- den gondolatnak Istentől kell származnia, nem abban az értelemben, mintha a szent írónak e gondolatok egyikét sem volna szabad előbb tudnia, hanem igenis abban az értelemben, hogy kivétel nélkül minden gondolatnak írás- beli feljegyzése Istentől kell származnia; magának az Isten- nek kellett minden gondolatot meghatároznia és az írásbeli közlésre vonatkozólag a szent író értelme elé idéznie; más szóval a szent szerzőnek minden gondolatra vonatkozólag ezen természetfeletti gyakorlati ítéletet kellett megalkotnia: »Ezt kell megírnom«, akár ismerte különben már előbb ezt vagy azt az igazságot akár nem. Vannak ugyan, akik ezzel a természetfeletti gyakorlati ítélettel nem elégesz- nek meg, hanem elméleti ítéletet is követelnek, de ez feles- leges. Mert a mit már biztosan tudok, azt csak nem kell újra megtanulnom ? Midőn Mózes meg akarta írni az Exo- dust, csak nem kellett neki, a szemtanúnak, írás előtt ezt az elméleti ítéletet megalkotnia: Én csakugyan kivezettem népemet Egiptomból, elvezettem a sinai hegy alá etc ? Elég volt ez a gyakorlati ítélet: Az egész kivonulás tör- ténetét, úgy, amint tudom, hűen kell megírnom. Vagy midőn Dávid megírta valamely zsoltárát, ekkor ezen fel- íráshoz: Dávid zsoltára, épen nem szorult azon természet- feletti felvilágosításra és elméleti ítéletre: Csakugyan én írtam ezt a zsoltárt. Vagy midőn Péter apostol második levelében le akarta írni azt a tanúbizonyságot, hogy a Tábor hegyén hallotta az Atya-Isten szózatát, nem volt szüksége természetfeletti elméleti oktatásra, hogy csakugyan hallotta, mert úgyis jól emlékezett reá, hanem elég volt ez a gyakorlati ítélet: Ezt is fel kell említenem.
