Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
említett dogmatikus formula alapján fogjuk látni. T. i. lehetőleg pontosan kell meghatározni, mennyire leéli tér- jednie az isteni működésnek, hogy az Istent tulajdonkópeni és szoros értelemben szerzőnek nevezhessük, ahogy az egyház egyszerűen nevezi; ha ez meg van határozva, akkor magától világos, mennyire terjeszkedhetik az emberi szerzők tevékenysége. Az egyház formulája: Isten a Szentírás könyveinek szerzője. A »szerző« szóról Franzelin a következőket mondja:1 »Különbséget teszünk önálló ok között (causa per se), melyet fő oknak is nevezünk, amely t. i. saját erejénél fogva hat különbségben az eszközi októl (causa instrumentális), amely nem saját erejénél fogva hat, hanem csakis a fő ok mozgatása folytán, mint mondják, vagyis a fő októl beléje átmenő és kölcsön vett erőnél fogva«. Ha már most azt mondjuk »könyvnek szerzője«, akkor mindig a fő okot értjük, nem pedig tulaj donkópeni értelemben az eszközi ok működését, hatását. És ez egészen világos is. Mert ha ketten együttesen írnak valamely könyvet, akkor csak azt lehet szerzőjének nevezni, aki fő oka, vagyis aki önállóan, saját belátása és saját tetszése szerint határozta meg a könyvnek mibenlétét, vagy mondjuk tartalmát, és aki a másikat csak eszköz gyanánt használta fel terve megvalósításánál. Ezen okoknak kölcsönös viszonya tehát a következő: Ha az Istent mondjuk valamely könyv szerzőjének, tehát fő oká- nak, akkor ez embert mint fő okot kizárjuk; és megfordítva, ha embert mondunk tulajdonképeni értelemben valamely könyv szerzőjének, akkor ezzel tagadjuk azt, hogy Isten a szerzője. Hogy a könyv szóra térjünk át, minden könyvben különbséget teszünk lényeges és nem lényeges dolgok közt; tudományos és oktató könyveknél a lényeges dolgokhoz tartoznak a könyvben előforduló eszmék, gondolatok, igaz- ságok, szóval a tartalom; lényegtelen általában véve a külső előadásmód a nyelv és írás segélyével, tehát az alak. A SZENTÍRÁS SUGALMAZOTT VOLTÁNAK FOGALMA ÉS KITERJEDÉSE. 267 > Franzelin i. m. pag. 342.
