Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Schermann Egyed: A Szentírás sugalmazott voltának fogalma és kiterjedése
262 DR. SCHERMANN EGYED. vei pedig csak annyiban, amennyiben ez a kiinduló pont és a szükséges alap, amelyen tovább építhetünk. Más szó- val, itt most nem foglalkozunk azzal a kérdéssel, bogy hány könyvből áll a Szentírás és melyek azok. Ezt a kór- dóst a zsinati határozatok régen eldöntötték és akár a biblikus, akár a dogmatikus tankönyvek elég bőven szokták bebizonyítani a Kánont. Hogy a szent könyvek Istentől sugalmazottak, ezt a katholikus egyház kezdet óta szakadatlanul vallotta, ez ben- foglaltatik a hitkincsben. De hogy miben áll ez a sugal- mazás közelebbről, minő sajátlagos természetű, melyek a lényeges jegyei, ezt az egyház még nem állapította meg véglegesen, bár a theologusok közt jelenleg általános nézet mint theologice certa, vagy akár fidei proxima veendő, mivel XIII. Leónak authentikus nyilatkozata óta épen nem kétséges az, hogy az egyházi tanítóhivatalnak végleges és ünnepélyes határozata milyen lesz. Hiszen a Szentatya egészen határozottan felsorolja az inspirationak ugyanazon elemeit vagy lényeges jegyeit, amelyek a kiválóbb katholikus tankönyvekben részletesebben vannak kifejtve, és minden eltérést, megalkuvást vagy elcsavarást ezzel szemben egye- nesen elitéi. Már az említett körlevél elején mondja: »Movemur nempe ac prope impellimur sollicitudine apos- tolici muneris, ut hunc praeclarum catholicae revelationis fontem (a Szentírást) tutius atque uberius ad utilitatem dominici gregis patere velimus, verum etiam, ut eundem ne patiamur ulla im parte violari ab iis, qui in Scripturam sanctam sive impio ausu invehuntur aperte, sive nova quaedam fallaciter imqmidenterne moliuntur.■ Es midőn később magáról az inspiratioról szól, egyenesen kimondja, hogy akik tévedéseket lehetségeseknek tartanak a Szentírásban, ezt csak az inspiratio fogalmának elcsavarásával tehetik: Consequitur, ut, qui in locis authenticis Librorum sacrorum quidpiam falsi contineri posse existiment, ei profecto aut catholicam divinae inspirationis notionem pervertant aut Deum ipsum erroris faciant auctorem«.1 1 U. o. pag. 289.
