Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
A FELTÁMADOTT TEST AZONOSSÁGA. 249 azt vélik, hogy az emberi test sohasem bomlik föl végső elemeire, következéskép megtart bizonyos természeti vonzó- dást. Ámde e nézet ellenkezik a tapasztalással és az ésszel, mert minden, ami összetett, felbontható azon részekre, amelyekből össze van téve. 2. Mások azt vélik, hogy azon elemek, amelyek valamikor a lélekkel egyesült test részei voltak, már ezen körülményből kifolyólag megtartanak mindig bizonyos természeti vonzódást. Ámde, úgymond sz. Tamás, ez frivol állítás, mert az elemek teljesen egy- formák, tehát ilyen osztályozásuk teljesen önkényes. 3. Ezek után azt kell állítanunk, hogy a test hamvaiban semmiféle természeti vonzódás a lélekhöz nem marad, sem a föltárna- dásra való hajlandóság, hanem csupán az isteni gondviselés- nek köszönhető, hogy újra egyesülnek a lélekkel, és pedig ugyanazon anyagi elemek, mivel a gondviselés így határozta. A 79. kérdés a föltámadás utáni test azonosságáról, 1. cikk: vájjon a föltámadás utáni test szám szerint azonos lesz a mostanival? Ez ismét közelről érdekel bennünket, mert ez épen a kérdés, melyet fejtegetünk, sz. Tamás a megoldásban fölemlít különféle téves nézeteket, egyebek közt a lélekvándorlás tanát, a látszólagos, aetheri test néze tét stb. Azután így folytatja: mindezen nézetek ellenkez- nek a föltámadás igazi fogalmával, mivel a föltámadásnak már a neve is oda utal, hogy ugyanaz támad fel, ami elesett, vagyis a lélek ugyanazon testtel egyesül. Épen azért a föltámadás inkább vonatkozik a testre, mely a halálban megsemmisül, mint a lélekre, mely a halál után is tovább folytatja életét•. Ha nem ugyanazon testet venne föl a lélek a föltámadásban, melyet a halálkor letett, akkor az egész tény helyesebben volna új test fölvételének, mint föltámadásnak mondható. És hivatkozik Job ismert helyére és Damaskusi sz. János hasontartalmú helyére (de fide orth. cap. ult.). Ugyanezen első cikkelyben a szokásos ellenvetések közt szerepel kettő, mely különösen érdekes: a harmadik és a negyedik ellenvetés. Az emberi test a halál után elemeire bomlik, ámde ezen alakjukban nincsenek közelebbi rokon
