Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve

244

DK. KOVÁTS SÁNDOR.

Thomistarum plurimorum, juxta quos fundamentum multipli- cabilitatis individuorum ejusdem speciei est in materia signata quantitate. Consequenter docent hoc in solis creaturis- corporeis fieri posse, angelos vero singulos non solum mumero, sed et specie esse diversos. Et quidem alii hoc in angelis neque absoluta potentia divina fieri posse opinantur, alii vero, ut Gotti, hoc divina potentia fieri posse docent, quod ipse s. Thomas defendit. (Opusc. 16. de unitate intell. c.. Averroistat.)

Mégis másrészt el kell ismerni, így folytatja Prick, hogy tényleg az anyag specialis módon és értelemben gyökere az egyedek sokszorosithatásának ugyanazon fajon belül, mivel az anyag oszthatóságán alapul az, hogy természetes úton,- t. i. a nemzés útján ugyanazon fajon belül új egyedek keletkeznek, következéskép ilyen fizikai alapja az egyedek sokszorosithatásának a tiszta szellemi lények világában nin- csen, tehát nemzés útján nem szaporodhatnak. Ennek dacára durva bölcseleti tévedés volna azt hinni, hogy Isten nem teremthetne több angyalt úgy, hogy ugyanazon fajba tar- tozó egyedek legyenek, vagyis nem faj, hanem csak szám szerint különbözzenek. Aki ezt tagadná, az tagadja Isten végtelenségét, mert Isten minden fokban extensive is vég- telenül utánozható. Az az ellenvetés is semmis, hogy a mathematikai szám alapja a »quantitas dimensiva«, mert ha minden angyal specifice különböznek is egymástól, akkor is számlálhatok az angyalok, vagyis az egységgel mérhető sokaságot képeznének, ez evidens.

Azt azonban teljes mértékben elismeri Prick, hogy »materia signata est principium manifestativum individua- tionis«. Es aztán hozzáteszi: Nem állítom, hogy az előzőkben kifejtett álláspont sz. Tamás minden idevágó helyével teljes összhangban áll. De ez nem baj, mert ez nem alapvető jelentőségű kérdés, sem sz. Tamás filozófiájában, sem theolo- giájában. Épen azért mindazon tételei, amelyek ezzel a kér- cléssel összefüggésben állanak, érintetlenül fentarthatók akkor is, ha a relativa individuatio megoldásában az első nézethez (Suarez) csatlakozunk is. A Thomisták nézetének egyedüli