Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
A feltámadott test azonossága. 243 teremtett lények ellenben, melyeket kivülük álló ok hoz létre, »können von dieser Ursache so vielmal existirend gesetzt werden, als es dieser Ursache beliebt«. Nagy tekintélynek örvend végre az exaeteni és stony- hursti collegium tanáraitól kiadott Cursus Philosophicus, az Ontológiát P. Frick. S. J.1 irta, ez legszebben fejtegeti a kérdést. Először is különbséget kell tenni: principium constitutivum és princip. manifestativum individua tionis közt. Ez a két fogalom ismeretes. Másodszor a principium individualitatis obsolutae et relativae közt, vagy más szóval principium formale singularitatis et principium, seu funda- mentum ontologicum multiplicabilitatis naturae specificae in pluribus individuis solo numero diversis. Es ezt így magyarázza: más dolog azt keresni, mórt egyedi lény Péter, oly értelemben, hogy mint ilyen nem sokszorosítható (indivi- duatio absoluta) és ismét más dolog azt keresni, hogy miért egyik Péter az ugyanegy fajba tartozó, lényeges dolgokban teljesen hasonló egyedek közül (individuatio relativa). És épen ezen különbség szem elől tévesztése volt az oka, hogy e kérdésben oly nagy confusio támadt, jegyzi meg nagyon helyesen és nem ok nélkül a szerző. Ugyanezt a gondolatot hangsúlyozza Schiffini S. J.1 2 Prick azután így adja elő nézetét: 1. minden ami létezik vagy létezhetik, egyedi lény, és 2. princium for- male individuationis absolutae est ipsa tota rei realitás és ezt »sententia communissima«-nak nevezi: omnem rem per ipsam suam realitatem esse singularem. De principio indivi- duationis relativae autem duplex potissimum est sententia; a) alii fundamentum multiplicabilitatis naturae specificae in individuis solo numero diversis ponunt in contingentia et finitudine omnis entis creati seu ab alio. Dicunt ergo solum ens a se ex essentia sua, seu essentialiter esse unicum. Ita Suarez (Metaph. disp. 5. sect. 2. num. 29.), Toletus (in summ, s. Thom. I. quaest. 50. art. 4.) — b) alia sententia est 1 Freiburg. 1894. 2 Principia Philos, nr. 362. sg. Disp. Mat. vol. I. nr. 113 sg. 16*
