Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
242 DR; KOVÁTS SÁNDOR. sokszorosíthatóság alapja, c) denique formae informantes ejusdem speciei etiam ideo multiplicantur, quia informandis materiis numero distinctis destinantur. Végül hozzáadja: Etiam in principio formali indivi- duationis potiores partes habet materia (jelentékeny szere- pet játszik az anyag), forma enim primo et per se dicit speciem, et secundario tantum et consequenter individuum, quatenus species in universali existere non potest. Materia autem per se et primerio exhibet individuationem. Ugyané nézetet védi Laiwusse S. J.:1 quaevis reali- tas, sive simplex, sive composita est singularis per ipsam- met suam realitatem proinde principium formale individua- tionis non est realiter distinctum a re individuata, sed ratione dumtaxat. Materia dici potest principium manifestativum individuationis . . . Deinde materia est principium, quo multiplicantur individua corporea, siquidem formae materi- ales educuntur e potentia materiae (ez azonban az emberi lélekre nézve természetesen nem áll) nominatim est princi- pium, quo multiplicantur individua animalia. És hivatko- kozik arra, hogy azt a nézetet védték az újkor elején sokan a legnagyobb hittudósok, névleg Vasquez, Tóletus, Suarez. Ugyané nézetet védi TJráburu (Ontológia 284) és a németek közül Gutberiet2 és mások, aki a különféle véle- mények leghosszabb sorát sorolja föl: némelyek szerint az egyedítés elve a reál lényegtől különböző külön realitás (Sylvester Maurus), mások szerint a »haecceitas« (Scotus), a Thomisták szerint: matéria signata quantitate, mások szerint az állagi alak (Zabarella), ismét mások szerint a lót »existentia«, végül a »causa efficiens« az egyedítés elve. A Thomisták nézete ellen ő is azt hozza föl, hogy akkor a tiszta szellemi lények világában képzelhetetlen ugyan- azon fajba tartozó több individuum, ámde evidens, hogy szellemi lények sokszorosíthatók ugyanazon speciesen belül. E tekintetben csak az önmagától való lény képez kivételt, a 1 2 1 Summa Philosophica, tom. I. 216. kk. Lovanii 1892. 2 Metaphysik. Münster. 1880. 17. kk. old.
