Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
A FELTÁMADOTT TEST AZONOSSÁGA. 235 úgy, hogy szerintök a szellemi lényekben nincs reális különb- ség a lényeg és az egyén (lét) közt, ellenben a testi lények- ben van reális különbség a lényeg és az egyén közt, és ez utóbbiakban az egyedítés elve: materia signata quantitate, az anyag az egyedüli belső oka az egyedek sokszorosítása- nak, tehát az angyalok világában annyi species van, ahány egyén, tehát ugyanazon speciesen belül az egyedek sokszoro- sítása nem lehetséges, legalább természetes úton nem. Ezzel szemben Palmieri azt tartja, hogy a lényeg és az egyén közt csak észbeli különbség van, továbbá, hogy minden dolog egyedi, mihelyt valósággal létezik »omnem rem esse individuam, non per aliquod superadditum, sed sua ipsa realitate«. Minden való lény, akár egyedi (testtel biró), akár anyagtalan, egyedi és egyediségének oka önmagában keresendő »quaevis natura reális, sive immaterialis, sive materialis, est individua per seipsam«. Vagyis Palmieri e tekintetben nem tesz különbséget az anyagi (testi) és szel- lemi (anyagtalan) lények közt, mint tesznek a Thomisták. Palmieri szerint minden való lényeg eo ipso, hogy valósággal létező, szükségkép egyedi és egyediségének oka realitásában keresendő. Palmieri directe cáfolja a Thomisták tételét: az egye- dítés oka nem az anyagban keresendő, mert ha az állagi alak közönbös, több egyed alakja lehet s csak azáltal lesz egyedivé, hogy kiterjedéssel biró anyaggal egyesül, akkor felújítod Plato nézetét (formae rerum separatae, per se sub- sistentes) »forma enim non per se individua et tamen reális est universalis et reális simul«. Az állagi alak csak úgy lehet nem egyedi, ha elvont fogalom, ámde nem ez egyesül az anyaggal. A való állagi alak nem volt, nem is lehetett soha nem egyedi. 2. Eetorqueo érvvel él, és Cajetanus egyik érvét a Thomisták ellen fordítja: »Illud est intrinsecum individua- tionis principium, cui primo repugnat communicari pluribus eo modo, quo universale communicatur singularibus. Atqui realitás, et quidem quaevis realitás, sive materiae sive for- mae, sive substantiae, sive accidentis est id, cui prima repugnat ita communicari pluribus. Nulli prius, quam reali-
