Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve

230

DR. KOVÁTS SÁNDOR.

mivel az állagi alak bizonyos speciesbe helyezi a lényt, ha tehát magában léteznék az állagi alak, kimerítené az egész speciest egy állagi alak. Azon állagi alakok, melyeknek ren- deltetése anyagi testtel egyesülni, épen azáltal korlátozást, megszorítást szenvednek és ugyanazért sokszorosíttatnak a speciesen belül az egyedek, egy egyed sem meríti ki a speciest. Már most, minthogy az állagi alak alanya az anyag s mint- hogy az anyag oszthatósága a (tényleges) kiterjedtségen alapul, az anyaggal egyesülő állagi alakok sokszorosítása, vagyis az egyedítés elve a kiterjedtséggel biró anyagban keresendő. Ellenben a tiszta szellemi lények (formae sub- sistentes) egymástól nemcsak szám szerint (numerice), hanem faj szerint (specifice) is különböznek; Isten pedig »toto■ genere« különbözik minden más lénytől, de azért az angya- lók és az Isten is egyben egyedi lények is. A tiszta szellemi lények egyedítése önmagukban (a forma subsistens-ben) keresendő »individuatur forma subsistens per seipsam, se. fit individua per illud idem, per quod in tali specie consti- tuitur.«

Ha ezek alapján már most azt keressük, hogy dr. Schell melyik nézetet vallja, azt találjuk, hogy nem írja pontosan körül a saját nézetét, vagy legalább félreérthető, nem tudni biztosan, hogy a fenti négy osztály közül melyikbe soro- landó. Ugyanis, miután Durandust annyira védelmezi, azt vélné az ember, hogy őt követi e kérdésben is, vagyis a Nominalisták nézetét vallja, és így az első csoportba soro- landó. Ámde másrészt, ha azokat a helyeket vizsgáljuk, ahol az egyedítés elvéről saját nézetét fejtegeti, mind e helyek azt a benyomást teszik, hogy a harmadik csoportba sorolandó, vagyis, hogy az egyedítés elvét egyedül az állagi alakban, tehát az embert illetőleg a lélekben keresi. így az egyik helyen (mindjárt fejtegetése elején) támadva a Thomisták nézetét (az egyedítés elvéről) azt mondja: »E szerint a test anyaga az, ami az Ént Énné teszi, tehát ha ez nem marad azonos, veszélyeztetve van Énünk azonossága. Nem gondol- ják meg, hogy ezzel meg még inkább veszélyeztetve van egy nagyon fontos hitvédelmi cikkelyünk, t. i. Énünk szel-