Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve

228

DK. KOVÁTS SÁNDOR.

olyat, aminó'vel az illető egyén földi életében birt, ameny- nyire az emberi természet és az egyedi azonosság igazsága, valósága megkívánja, de a földi lét gyarlóságai, fogyatko- zásai nélkül. Ugyanezt tanítá a középkorban Durandus és napjainkban Lacordaire.

Ha ezt a nézetet igazságosan akarjuk megítélni, mondja Schell, akkor előbb meg kell vizsgálni, vájjon ezen nézet képviselői elfogadják-e, hogy az anyagban keresendő az egyediség elve, oka, vagy legalább az egyediség comprin- cipiuma az anyag? Ha ők ezt elvetik, és az egyediség élvét kizárólag az existentiában, illetve az »actus substantiae«-ban vagyis az En-ben keresik; akkor igaztalan vád, hogy az ő nézetük nem felel meg a dogma azon követelményének, miszerint a feltámadás utáni test szám szerint azonos lesz a mostanival — mert az ő álláspontjukról tekintve a dolgot, igenis megfelel a követelménynek. — Ebből látjuk, hogy a kérdés át van tolva a bölcselet terére: az a kérdés, mi az egyedítés elve ? Kinek van igaza ez utóbbi kérdésben: Origenes-, Durandus-, Schell-nek, vagy pedig a scholastikusok- nak. Egyben világos, hogy maga Schell, mint már fentebb megjegyeztem, hasonló hibába esett, mint aminővel másokat vádol, mikor oly élesen megtámadja a scholastikusokat, anélkül, hogy előbb a kiindulópontot, a scholastikusok nézetét az egyediség elvéről ex professo alapos bírálat alá venné és megcáfolná. Épen azért mi mindjárt alább erre a kérdésre fogunk áttérni.

Schell névleg Estiust hozza fel például erre az igaz- tálán vádra és felületes cáfolásra: — Estius azt véli, így folytatja Schell, hogy Durandust megcáfolta a következőkkel: Durandus elmélete teljes tagadása a feltámadás »resur- rectio« fogalmának, ahogy azt az egyház felfogja; Durandus nem jut túl a »prima generatio« fogalmán, holott a fel- támadás restauratiója olyan dolognak, ami azelőtt volt. Erre Schell igaztalan kritikáját e rövid, de kemény szavakba foglalja: »Aki azt hiszi, hogy ezzel Durandus meg van cáfolva, az nyilván azon nézeten van, hogy az ember nem- zéséhez a lélek azon pillanatban való keletkezése, mikor a