Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve

224

DR. KOVÁTS SÁNDOR.

Eddig símán beszólt, de most következik egy passus, ahol, mint többször, elragadja a scholastikusok elleni gyű- lölet szenvedélye. Azzal vádolja őket, hogy csupán bölcse- leti rendszerük kedvéért, nem is, hanem csupán iskolájuk hagyományos nézete, elmélete kedvéért (mely szerint az egyedítés elve: materia signata quantitate) ragaszkodnak oly makacsul ezen dogmatikus kérdésben egy olyan nézethez, mely ily nagy, sőt megoldhatatlan nehézségeket támaszt, és ezzel compromittálják a dogmatikát, a hittudományt és a keresztény hitet. De ezt a gondolatot jó borsosán fejezi ki.

Az egész kinyilatkoztatástörténet mutatja, úgymond, hogy Isten teremtósterve végtelenszer nagyobb súlyt helyez a világprocessus megszakítatlan törvényszerűségére (úgy a természeti, mint a természetfeletti világrendben), mint azok a bizonyos urak, kik a régi talmudista rabbikhoz hasonlóan írásban és tettekben felette mintegy gyámkodást gyakorolva, saját tetszésük szerint könnyedén rendelkeznek Isten mindenhatóságával. Hogy ne legyenek kényszerülve iskolájuk szentnek tartott hagyományos nézetének kényei- mes útjáról letérni, nézetüket változtatni, bámulatos biztos- sággal hallatlan dolgokat követelnek Isten végtelen hatalmá- tói. Ennyit csak még sem ér egy iskola hagyománya és értelmi kényelemszeretete ... Ily súlyos vádat emelni, (tesszük hozzá mi), anélkül, hogy az egyedítés elvének bölcseleti kérdését behatóan vizsgálatnak vetette volna alá, bizony nagyon méltánytalan, sőt igazságtalan eljárás.

E) Ezután áttér arra, hogy miért és mily értelemben követelte a régi egyházi hagyomány a feltámadás utáni test azonosságát a mostanival. A szentatyák folyton ismételt alapgondolata mindig csak az, hogy az erkölcsi elégtétel, az isteni igazságszolgáltatás, a jutalom és büntetés ugyan- azon testet érje, amely az erények gyakorlása, vagy a bűnök elkövetésében részes volt, pl. Tertullián (de Resurr. 56). Azonban ugyancsak Tertullián szerint ehhez elegendő, hogy azonos legyen az illetőben az egyediség elve, vagyis azonos legyen tényleges énje és meglegyen az én azonosságának tudataי Ehhez azonban, úgymond Schell, az anyagi elemek azonos