Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve

A FELTÁMADOTT TEST AZONOSSÁGA.

217

egy fontos hitvédelmi tételünk, t. i. énünk szellemi voltának bizonyítása. Nem a természetfölötti kinyilatkoztatás, nem az egyház tanítása, nem a dogma, hanem a bölcseleti iskola {scholastikus iskola) elmélete kedvéért, mely az egyedítés elvét az anyagban keresi, követelik oly nagy hévvel, hogy a föltámadás utáni test anyaga tekintetében is azonos legyen a mostanival, ezért hangoztatják fény égétől eg, hogy csak így őrizhető meg sértetlenül az orthodoxia, az igaz hit. Mindenesetre szükség van rá ily fenyegetéssel élniök, úgy- mond, mert nem a föltámadás dogmájából, mely csupán a szám szerinti azonosságot követeli, és a metafizika terén mozog [mert az egyediség kérdése a metafizikai, nem pedig fizikai összetételtől függ], hanem az anyagi elemek azonos- ságának követeléseiből folynak azok a különös folyományok, úgymond, melyek a dogma komolyságát veszélyeztetik. — Látjuk tehát, hogy Schell különbséget tesz a szám szerinti és az anyagi elemek szerinti azonosság közt s az utóbbit lehetetlennek tartja, de az utóbbi nélkül is fentarthatónak véli az előbbit.

De kövessük tovább eszmemenetét, mielőtt kritikájá- hoz fognánk. Azonban, úgymond Schell, sem a régi, sem az új scholastikusok nem voltak képesek ezen postulatumu- kát következetesen keresztülvinni. A régiek azon feltevésből indultak ki, hogy a test összes anyagi elemeiből, melyek valamely egyén egész élete folyamán testéhez tartoztak, bizonyos quantum maradandó, nem megy veszendőbe, ki van véve a folytonos anyagcsere és változás törvénye alul. Ez alapon áll az a két elmélet, melyeket sz. Tamás Sum- mája (IIIa qu. 80. a. 4.) említ, ellenben a harmadik elmélet már elvben föladja a postulatumot, midőn így szól: »Illud quod est in homine materialiter, non habet ordinem ad resur- rectionem, nisi secund. quod pertinet ad veritatem, humanae naturae, quia tantum secund. hoc habet ordinem animam rationalem« (id. h. art. 5.). Ugyanazért nem szükséges, hogy a föltámadás utáni testbe mindazon anyagrészek fölvétesse- nek, amelyeket valamely egyén élete folyamán elhasznált, hanem elég (és az új scholastikusok is ezt hangoztatják) az