Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

186

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

pellengérre való állítással. Gyalázatos, sőt képtelenség a szándékuk, ha reformálni akarnak, mert lesújtó és szomorú dolog becsületes emberekre nézve, szemügyre venni a módot és a sorrendet, ahogyan reformáltak. Nem ajánlották nekünk ezt a reformációt életszentséggel, imával, böjttel, szüzesség- gél vagy engedelmességgel kapcsolatban, hanem bemocs- kolva rágalommal, részegeskedéssel, kicsapongással és láza- dással. Jámborságuknak semmi jelét nem adták, új templomokat nem emeltek Isten tiszteletére, hanem leromboltak oltárokat, klastromokat s más vallási épületeket. Csodákat nem tettek, halottakat nem támasztottak föl; reformációjukat számtalan pap és katholikus hívőnek lemészárolásával bélyegezték meg.«

Az újkori herezisek ismertetését Ziskán, a huszita vezéren kezdi meg, akit rosszlelkü és kétségbeesett ember- nek nevez; őrajta kezdi mutatni azt a példát, hogy min- dennemű hitszakadás fölforgatja az államok jólétét és békéjét. Ezután röviden foglalkozik az angol schizmával; VIII. Henriket a nemi ösztön és az asztal örömei rabszol- gájának nevezve. (A szöveg és a szavak XVI. századbeli értelmére s ezeknek a századok folytában való értelemválto- zására vonatkozólag álljon itt csak a következő példa: a latin luxuriát akkor a francia lubriciténak nevezte; a szó- nak most más az értelme, míg az angol még ma is luxury alatt fényűzést ért.) Majd ugyancsak röviden a hugenották mozgalmát tárgyalja. Figyelemreméltó, amit III. Henrikről mond, a kicsapongó utolsó Valoisról 1587-ben (meghalt 1589-ben, fanatikus szerzetes gyilkolta meg): »Ha országá- nak annyi szomorúsága nem indítja meg a királyt, hassa meg legalább tulajdon öcscsének, az alengoni hercegnek, ennek a nemes és nagylelkű úrnak a halála, akit a hereti- kusok perfid barátsága tett tönkre s mindenféle betegségek révén döntött a halálba, Franciaország óriási bajára. Tegye a királyt bölcsebbé a veszedelem, amely a hugenották részéről fenyegeti, mert annyi pusztulás között ő családjá- nak egyetlen maradéka.« Vessük össze csak azt, hogy mit mondott föntebb a prologus-iró III. Henrikről s arról a befolyásról, amelyet udvarában a hugenották gyakoroltak!